Készen van a Ghost beszámolóm. Vagyis jobban szólva inkább feltöltöttem, hisz ezt már a darab megnézése másnapján megírtam és facebookon megosztottam. Fantasztikus volt, igazán látványos, nagyon jók a dalai és a szereplők is lenyűgözőek. De olvassátok el, a szokásos helyen megtaláljátok!

Közeledve a szóbeli érettségihez egyre jobban kezd hiányozni a középiskola. Sokan lehet nem értik ezt meg, örülnek, hogy vége, de én valahogy mégse örülök neki. Szerettem az iskolámat és még most is szeretem. Hiányozni fognak az iskolai rendezvények: az iskolahét, a közművelődések, az ünnepélyek ... úgy minden. Közművelődásek közül a marczibányi téri drámapedagógiai előadások/beszélgetések számomra a legemlékezetesebbek, azokra mindig szívesen mentem el. A Bálint Márton héten mindig nagyon jól éreztem magam, szívesen maradtam bent ha dekorálásról volt szó, örömmel bíbelődtem az előadások megírásával. Nagyon sok mindent kipróbáltam: újságírója voltam a Filternek, tagja voltam a drámacsoportnak, és az általános iskolás évekhez képest több közösségi programban vettem részt. Eljutottam az úgynevezett DUE fesztiválokra, amiket nagyon élveztem, hisz rengeteg érdekes és tiszteletre méltó emberrel találkozhattam. Felejthetetlen élmények maradnak a Tan-Art előadások is, ígérem, hogy az elkövetkezendő években sem fogom őket kihagyni.

Rengeteg barátot szereztem és büszkén kijelenthetem, hogy remek pedagógusok tanítottak ez az öt év alatt, nagyon sokat köszönhetek tanáraimnak. Az általános iskolával ellentétben a lehető legjobb osztályfőnököt kaptuk, aki mindvégig tülmesen terelgetett minket. Tartalmas osztálykirándulásokat szervezett, amik örök emlékek maradnak, soha sem hagyta, hogy unatkozzunk. Francián is mindig bízott bennünk, és ha bár mi nem éreztük úgy, hogy menne a dolog, ő mindig mondta, hogy ebből akár érettségi is lehetne. Ha valamit elrontottunk sohasem szidott le, mindig úgy szólt hozzánk, hogy ne rombolja le az önbizalmunkat. Ha arról volt szó segített, ha kellett bíztatott, de a legfontosabb az volt, hogy rá mindig számíthattunk, szetetett minket és mi is szerettük őt. Mondhatni anya-gyerek kapcsolat alakult ki köztünk, pont ezért olyan fájdalmas a búcsú. Judit "néni"-n kívül még rengeteg mindent köszönhetek többek közt matek és földrajz tanárnőmnek. Szilvi "néni" rendkívül nagy türelemmel tanított minket, ugyanis nem túl jó matekosok lévén nem ment minden elsőre. Ha kellett korrepetált, ha kellett bejött szombaton órát tartani. Ő mindig bízott bennünk, még akkor is ha mi magunk nem. Nekem is mindig mondta, hogy képes vagyok a 4-esre, de én sohasem hittem el, beletörődtem abba, hogy én hármas vagyok belőle, a jegyeim is ezt mutatták és az az igazság, hogy mindig feladtam, ha valami nem úgy sikerült, ahogy vártam. És tessék végül mégis sikerült az a 4- es érettségi, amit igazából még most se hiszek el. De nem tudok felhőtlenül örülni a sikernek, hisz sok olyan írt nálam rosszabbat, akik jobban megérdemelték volna a négyest, mint én, hisz valljuk be velük ellentétben én annyit nem foglalkoztam vele, mint amennyit kellett volna. Szilvi "néni" elérte azt is, hogy habár sohasem szerettem a matekot szívesen jártam be az órákra, a korrepekre. Remekül éreztem magam. Nagyon megkedveltem, nála aranyosabb tanárnővel még nem találkoztam, örülök, hogy megismerhettem. Földrajz tanárnőmet mindig is tiszteltem. Erika néni az órákra jegyzetek nélkül járt, mindent tudott. Bármit kérdeztünk, ő tudta rá a választ és bármilyen segítségre volt szükségünk, ő segített. Hihetetlen okos és művelt embernek tartom. Nélküle nem jutottam volna el odáig, hogy be merjek vállalni egy emelt szintű érettségit. Mindig megvigasztalt, ha elkeseredtem, hogy nem fog sikerülni, egy egy kis beszélgetés mindig erőt adott, sohasem engedte, hogy feladjam. Köszönök neki mindent, rendkívül hálás vagyok a sok segítségért. Magyar tanárnőmmel is nagyon jól kijöttem, kiderült, hogy mindketten nagyon szeretjük József Attilát, szeretünk színházba járni. Timi "néni" úgy gondolom nagyon jól felkészített minket az érettségire, és bár kezdetben fura volt a tanárváltás, szerintem hamar összeszoktunk. A kedvenc angol tanárnőm Kriszta néni volt, és bár kezdetben nem szerettem, egy nélküle eltöltött év után rájöttem, hogy a semmit tevés mégse olyan jó és szó szerint bármit megtettünk volna azért, hogy újra ő taníthasson. Kétségkívül az iskola legjobb angol tanára. Nagyon megkedveltem és az utolsó évben még arra is fény derült egy angol vizsgán, hogy mindketten nagyon szeretjük a zenés színházat. Azt a mondatot sohasem felejtem el, amit akkor mondott: "Alexandra, you are my friend." Történelem tanárnőnk, Móni "néni" is sokat segített. Egy elég kritikus helyzetben vette át az osztályt: le voltunk maradva. Kezdetben jól kijött vele az osztály, de az utolsó évben valamiért fordult a kocka és elég sokat vitatkoztunk. Én sokszor bosszankodtam azon, ahogy az osztály viszonyult hozzá, hisz azért valljuk be nem mindig viselkedtek úgy, ahogy illik és emiatt az ellenszenv miatt a tanárnő se volt mindig kedves, amit én megértek, az ő helyében én is ugyanezt tettem volna, sőt én talán nem lettem volna képes ilyen jól tűrni. De azért én mégis kedveltem, a külön töriket meg kimondottan szerettem és tudom, hogy nem csak én voltam ezzel így. Rajtuk kívül még számos remek pedagógussal találkoztam, akiknek szintén sok mindent köszönhetek, de ők voltak azok, akiket különösen megszerettem.

Az osztályom is nagyon fog hiányozni, annak ellenére, hogy nem mindig éreztem magam jól, volt, hogy azt kívántam bárcsak néhányan ne tartoznának oda. Ennek részben az volt az oka, hogy bár igazán megszokhattam volna már, itt is akadtak olyanok, akik képtelenek voltak elfogadni engem olyannak, amilyen vagyok. Sokat piszkáltak azzal, hogy én nem vagyok az a bulizós típus, hogy én szeretek színházba járni és nem pont olyan zenéket hallgatok mint ők. Ez legtöbbször részükről nem tűnt olyan bunkónak vagy sértőnek ... nem is volt az ... mégis valahol azért bántott a dolog. Sohasem értettem miért van ez így, hisz én sohasem szóltam meg másokat amiatt, hogy ők mások. Ezek az apróbb félreértések, nézeteltérések ellenére mégis szép emlékek maradnak meg. Rengeteget nevettem, sok jó barátra tettem szert és szívesen jártam be a suliba, mert jó volt a hangulat. Büszke vagyok arra, hogy egy háromszoros iskolahét győztes, jó képességű közösségnek lehettem a tagja.

Mindig örömmel fogok visszaemlékezni a középiskolás évekre, és bár mindenki azt állítja a főiskolánál/egyetemnél nincs jobb, én mégis úgy érzem az elmúlt öt év volt életem egyik legszebb időszaka.

Ma van a költészet napja, melyet József Attila születésének dátumához kötünk.

Őszinte leszek, úgy döntöttem írok valamit, de nem találtam megfelelő témát, így úgy gondoltam mivel ma van a költészet napja, erről fogok írni, vagyis inkább József Attiláról.

Nem tudom ki hogy van vele, de én az utóbbi évben nagyon megszerettem az ő munkásságát, egyik kedvenc költőm lett. Sokan úgy vélik, mindig depressziós volt, meg akart halni, én nem tanulok egy skrizofén, beteg emberről. Eleinte én is így gondoltam, de ez nem helyes. Ha végignézzük az életrajzát rájöhetünk lelki betegségei mire vezethetők vissza. Egyik csapás jött a másik után és ha belegondulnk hasonló helyzetben mi sem lennénk túl vidámak és mi is (ha költők volnánk) nem a boldogságról, a virágos rétről írnánk, hanem arról, hogy épp mi nyomtaszt, mi bánt. Hisz ez a legjobb terápia ... pont ezért vezet sok mindenki naplót vagy blogot: ha kibeszéli magából a problémáit kicsit megkönnyebbül. Ő is így tett, csak ő versekben fejezte mindenzt ki.
Csak hogy kicsit tisztább legyen a kép, összeírtam milyen tragédiák érték életében.

• szegény körülmények közt éltek, édesapja elhagyta őket, édesanyja sokat dolgozott, nem tudott róluk megfelelően gondoskodni, így nevelőszülőkhöz került, akik nem saját nevén szólították (még annyira se méltatták, hogy a nevén szólítsák)
• édesanyja halála után nővére és férje gondoskodott róla
• kirúgják a szegedi egyetemről Tiszta szívvel verse miatt (isten és hazatagadás miatt)
• lelki betegségei miatt nem volt képes hosszasan dolgozni, sokat járt orvoshoz
• egy szerelmes se teljsedett be, nem volt komoly kapcsolata
• nem bírta az élet kínálta szerepeket vállalni: férj, apa és úgy érezte költészete is hiábavaló volt
• háborús időszak, melynek következtében a fiatalok sorsa kilátástalan
• nehéz életkörülmények közt élt: sokszor éhezett, fázott

Tehát ezeket olvasva már nem is kérdéses miért volt olyan, amilyen. Sok mindenkiben csalódott, hiányzott az, hogy valaki szívből szeresse, szülei hiányát se sikerült feldolgoznia. A boldogságra vágyott, arra, hogy valaki szeresse. Lelki betegségét, ami végül skrizoféniában (tudathasadás) teljesedett ki, a pszichoanalízis nevezetű kezelés súlyosbított, hisz a régi, gyermekkori traumákat tárja fel, hozza a felszínre, és a hasonló betegségre hajlamos embereknél ez káros hatással bír. De mivel ez új dolgo volt és divatos azt gondolták ez helyrerakja, de tévedtek. Egyébként ez elgondolkodtató. Lehet ha nem ezzel kezelik, hanem más módszert alkalmaznak nem fajult volna idáig a dolog ...

Én kérdésként azért azt is felvetném, ha lelki beteg volt, ha pszichológiai problémái voltak, hogy volt képes mély gondolatokat tartalmazó, filozófiai verseket írni? Sztem ehhez azért kellett lélekjelenlét ... és állítólag egy skrizofén ember nem képes ilyen alkotásra és utolsó évében is jelentős költemények születtek. Mindenesetre érdekes ...

Verseit nagyon szeretem, a benne lévő felvetések, gondolatok elgondlkodtatnak. Próbálom beleélni magam az ő helyzetébe, vajon én akkor mit tettem volna. Szeretem, hogy bátran megfogalmazza, azt amit érez, felvállalja véleményét és mindezt papírra is veti. Rengeteg politikai műve volt, rengeteg olyan műve, melyben a társadalmat bírálja és változtatásra próbálja késztetni az olvasókat. Ilyen például a Tőkéseké a haszon című verse is.

Ezen kívül rengeteg szerelmes verset írt, olyanokat, melyben fellelhetőek a anya-hiány gondolatai, hisz az új szerelemtől várja a szeretet, amit szüleitől nem kapott meg. De többek közt betegsége és heves természete miatt senki nem maradt mellette, de Vágó Márta, se Kozmutza Flóra. A lgszebb szerelmes verse talán az Áldalak búval vigalommal és az Óda című mű. Az utóbbi érdekessége az, hogy egy "szerelem első pillantásra" eseményt ír le, ami plátói szerelem.

Számomra a legszebb verse a Thomas Mann üdvözlése. Megtudtam tanáromtól, hogy ebben az értékek megőrzésére hívja fel a figyelmet, arra, hogy a háború közepette is próbáljuk óvni embrei értékeinket. Thomas Mann is pont ezt az elvet vallotta. Ezt a verset a költő magyarországi látogatásának alkalmára írta, de megtiltották neki, hogy elszavalja.

Még számtalan más dologról is írhatnék, mert rengeteg olyna vers van, ami szívesen részleteznék, de inkább nem teszem, nem szeretnék irodalom órát tartani, viszont ha valakit érdekel szívesen elmondom. (:

Tehát ezzel a kis "szösszenettel" azt szerettem volna nektek elmondani, hogy egy irodalmi alaknál elsőnek az életrajzot olvassátok el, mert az mindig szoros összeköttetésben van a művekkel. Próbáljátok mindig kicsit beleélni magatokat az ő helyzetébe, átérezni a gondjait és máris választ kaphattok kérdéseitek többségére ...

Az elmúlt hónapban sikerült két, már rég áhított filmet megnézni. Két, ma már talán klasszikusnak számító alkotást.

Az Elfújta a szél már régóta foglalkoztatott, de valahogy sohasem tudtam rávenni magam arra, hogy megnézzem. Kérdezősködtem milyen: kaptam hideget, meleget. Így úgy voltam vele majd egyszer megnézem. Aztán nem rég elérkezett az a pillanat, mikor megtört a jég. Utánanéztem a tartalmának, meghallottam a musical változat zenéjét és rögtön beleszerettem. Úgy éreztem most jött el az idő. Meg kell néznem a filmet is. Kölcsön is kértem osztályfőnökömtől. "Végig is szenvedtem" ezt a közel 4 órás filmet. Nem azért szenvedtem, mert rossz volt, azt semmiféleképp nem mondanám, hanem mert feliratos volt és a saját szobánkba néztük, ahol kis TV van és közel kellett ülni hozzá, hogy lássuk és nagyon kényelmetlen volt. De ez lényegtelen, mert egy percig se bántam meg. Igazán elgondolkodtató és gyönyörű történet egy családról, pontosabban szólva egy lányról, aki egész életében próbálta családját eltartani, próbálta kihúzni őket a polgárháború okozta anyagi gondokból. Lehet, hogy ezt nem önszántából tette, hanem mert az általa imádott férfi kérte meg rá és érte bármire képes, de valahol akkor is tiszteletre méltó dolog, az amit ő véghezvitt. Nekem mégse az imént említett főszereplő, Scarlett volt a kedvencem, hanem sokkal inkább Mélanie, aki az imádott férfi felesége volt. Mélanie volt az, aki bájával és kedvességével mindenkit elbűvölt, aki bárkinek bármikor boldogan segített. A férfi főszereplő Rhett Butler számomra egy igazi nagy kérdés. Nem tudom eldönteni, hogy jó-e vagy sem. Valamikor emelem a kalapom előtte, mert jószívű és segítőkész ember, olykor pedig legszívesebben megfojtanám, amiért olyan agresszív és makacs. Őt még emészteni kell. A történetről és a szereplőkről többet nem is írnék, mert ezt úgy gondolom látni kell, ahhoz, hogy valaki értse. Hosszú, bonyolult és ha én kiemelek pár pontot, abból nem fog összeállni a kép. Minden esemény fontos.

Részben azért néztem meg a filmet, mert a készülő musical feldolgozásig nem tudok várni, tudni akartam mindent. Így, hogy rendelkezem némi ismerettel, véleményt tudok alkotni a darab szereposztásáról is. Mindvégig úgy hittem Vágó Zsuzsi Mélanie lesz, hisz Zsuzsi pont olyan, mint Mel, ugyanolyan bájos és kedves teremtés. Váratlanul ért a hír (ahogy őt is), hogy Zsuzsi Scarlett szerepében lesz látható. Kíváncsian várom, hisz ilyen szerepben még nem láthattuk őt. Másodszereposztásban Gubik Petra látható a színpadon főszereplőként, akit szintén kíváncsian várok, hisz azt tudom, hogy fantasztikus hangja van, utánaolvastam, hogy nem idegen számára a színház, de nem tudom milyen színész. Rhett Butler szerepében Szabó P. Szilvesztert és Szerényi Lászlót áthatjuk majd. Tökéletes választás, mindketten nagyon jó színészek és sztem illik rájuk ez a karakter. Alig várom, hogy megcsodálhassam őket. Mélanie szerepében Bíró Eszter és Simon Bogi lesz látható. Eszterre kíváncsi vagyok, még nem láttam, de sokan mondták, hogy jó, Boginak viszont nagyon nagyon örülök, ez a szerep passzol hozzá és annyira jó lesz őt végre egy nagyobb (szinte már főszerepben) szerepben látni. Nagyon szeretem Bogit, sztem szépen énekel, azt meg hogy milyen színész végre láthatjuk is. Ashleyt, azaz Mélanie férfét és Scarlett szerelmét Veréb Tamás és Karányi Peti fogja alakítani. Tomit még nem láttam, ő számomra kicsit kérdéses, de Petinek annyira örülök. Eddig még csak táncolt, de most végre színészkedik is. Neki épp annyira örülök, mint Boginak. Mammy-t a dadust Nádasi Veronika fogja játszani, Fejes Szandrával felváltva. Mindkét nőre igaz az az állítás, hogy "fehér nő afro torokkal". Biztos fantasztikusak lesznek. A forradalmár fiút Kerényi Miklós Máté és Kocsis Dénes alakítja majd, akiről nem túl sokat tudok, mármint a karakterről, mert a filmből nem emékszem rá. De Máté hangaj ehhez megfelelő, hisz olyan erővel tud énekelni, hogy simán leveri a forradalmat, leénekli majd az embereket a színpadról. (: Dénesre nem számítottam, én Angler Balázsra vagy Kádár Szabira gondoltam, de Dénes mindig meglep vmivel, sztem most is megfog és mindenki pozitívan fog benne csalódni. Remek választás, jobbat nem is kívánhattunk volna. További szerepekben látható még Janza Kata/Prescsák Zita, Szomor György/Pálfalvy Attila és Brasch Bence.

A Ghost című filmet régóta meg szerettem volna nézni. Anya mindig mondta, hogy ez a kedvenc filme, nagyon jó a történet, a szereplők, minden. Hát végre leadták a TV-ben, nem kellett a keresgéléssel, letöltéssel foglalkozni. Mit ne mondjak igaza volt! Ez a film fantasztikus. Nagyon szomorú, de ugyanakkor szórakoztató és mivel krimi lehet rajta "izgulni" is. A történetről nem mesélnék, legyen meglepetés, inkább mesélnék egy kicsit arról mi is véleményem szerint a mondanivalója, milyen hatást ért el nálam. Annyira aranyosan és jól indul a történet, és ez sajnos nagyon hamar átvált szomorúságra. Sam halála után Molly szenvedett. Borzasztó volt látni. Viszont Samen látszott, hogy nagyon szereti kedvesét, akit feleségül akart venni, és még szellemként is azon munkálkodik, hogy őt megvédje Carltól és Willietől. Sam segítségére a spiritiszta jósnő Oda Mea áll, akit kis zsarolás után sikerül rávenni, hogy beszljen Mollyval. Ő egy igazán bohókás, vicces karakter, számomra részben olyan Mrs. van Hopper alkat, de aki tudja, hogy a filmben ez a szerep Whoopi Goldbergé, akkor az sejti milyen a temperamentuma. Carl egy kétszínű csaló, akit végül utolér sorsa, ő is meghal. Meglopta barátját, és mint kiderült köze volt Sam halálához (nem mondom meg hogy), és közben, hogy célját elérje Molly-t is becsapja és kihasználja a gyász közepette. A film vége a legszebb, mikor Molly pár pillanatra újra láthatja szerelmét és végső búcsút vehet tőle. Igazán megható történet, szerintem ez színházban igazán látványos és szuper lesz. A zenéje pedig nem hétköznapi, igazi Broadway musical, ami inkább hasonlít pop zenére, mint musicalre, de pont ez benne a jó. Igazi könnyed dallamvilággal rendelkezik, de emelett mély mondanivalót hordoz magában. Szerintem ez a kettőség lesz az igazi siker kulcsa ... meg természetesen a látvány és a rendezés.

Molly és Sam szerepére szerintem nagyon jó választás volt Vágó Bernadett és Dolhai Attila. Ez igazán passzol hozzájuk, megszokott szerelmespár a színpadon és azért valljuk be ha azt nézzük hogy a filmben Patrick Swayze játsza Samat, és választani kéne az Opiból, nekem is rögtön Ati jutna eszembe. Partnernek pedig Bettinél jobbat nem is találhattak volna. (: Mellettük még Muri Enikő és Kerényi Miklós Máté látható a főszerepben. Hát elsőnek nem tetszett, de kezdem elfogadni. Én Kocsis Dénest vártam és bíztam benne, hogy mondjuk Füredi Niki lesz Molly. Nekik nagyon örültem volna. Muri Enikőt is szeretem, nagy tehetségnek tartom, de félek. Bevallom nem bízom benne eléggé. Máté pedig tudom jól, hogy mindig mindent megold és hogy lenyűgöző színész, de ő nekem kinézetre, alkatra nem illik bele. Viszont szívesen megnézném velük. is. Oda Mea Brown szerepében Szulák Andi és Peller Anna látható. Szerintem mindketten nagyon jók lesznek, illik rájuk ez a szerep. Bár szívesen megnézném mondjuk Náray Erikával vagy Nádasi Veronikával, nem bánom, hogy így alakult. A rosszfiú, Carl Bruner szerepében Mészáros Árpád Zsoltot és meglepő módon Szabó Dávidot láthatjuk. Árpival egyet értek és bár Dávid nem az a tipikus rosszfiú karakter, úgy gondolom ő is remek választás. Nagyon kíváncsi vagyok rá. Még egy főbb szereplőt szeretnék kiemelni, a gyilkost. Willie Lopezt, akit Németh Attila és György Rózsa Sándor alakít majd. Őket el tudom képzelni, hasonló szerepekben talán már láthattuk is őket. Velük nem lesz gond. Továbbá látható még a sarabban: Vörös Edit/Kisfaludy Zsófia, Siménfalvy Ágota/Ullman Zsuzsa, Földes Tamás/Józsa Imre, Szabó P. Szilveszter/Brasch Bence illetve Bori Réka/Czigány Judit.

Korunk talán egyik legvitatottabb kérdése ez, hisz a világ megállás nélkül változik, napról napra új zenei irányzatok, új sztárok, új életstílusok születnek, és ebben az összevisszaságban nehéz eldönteni, kire érdemes igazán felnézni.

Napjainkban egyre nagyobb szerepet kap a média, és ennek hatására a tizenévesek egyre több rajzfilmet, fantasztikus filmet ismernek meg, melyek hősei általában kitalált figurák, és legtöbb esetben emberfeletti képességekkel rendelkeznek. Míg nagszüleink inkább könyvet olvastak vagy akár ma már klasszikusnak számító filmeket néztek, a mai kor szülöttei leginkább a számítógép előtt töltik napjuk nagy részét, keveset olvasnak és érdeklődésük az abszurd témákat boncolgató művek felé húznak. Ez lehet talán a legfőbb oka annak, hogy számukra a hősök nem létező személyek. Úgy gondolom nem jó dolog, egy példakép igenis legyen egy valós ember.

Sokáig vitatkozhatnánk azon, pontosan mit is jelent az, hogy "hős". Számomra egy olyan valaki, aki cselekedeteivel, az életben elért sikereivel példát állíthat mások előtt. Egy olyan ember, aki életét egy számára fontos, és a társadalom szempontjából is előnyös (tehát nem negatív) cél elérésére fordítja.

Számtalan ilyen ember élt, akikre büszkén emlékezhetünk vissza. Ilyen volt többek közt Szent István, az államalapító, Dobó István, az egri vár védője, Petőfi Sándor és a márciusi ifjak, Széchenyi István, vagy épp azok a tudósok és feltalálók, akik hozzájárultak világunk fejlődéséhez. De vajon a mai fiatalok miért nem őket tekintik hősöknek? Miért nem rájuk néznek fel? Talán kellemetlennek érzik mások előtt, ha ők nem a legnépszerűbb sztárt vallják példaképüknek ...

Úgy vélem, fontos lenne megismerni oylan embereket, akik nap mint nap másokon segítenek és életeket mentenek. Ők az igazi hétköznapi hősök. Több figyelmet kéne rájuk fordítani. Persze ezzel nem arra gondolok, hogy példaképünk csak például egy tűzoltó, egy orvos vagy épp egy önkéntes segítő lehet, hisz felnézhetünk akár szüleinkre, nagyszüleinkre, ismerősünkre, barátainkra és ismert emberekre is. Igen rájuk is, mert köztük is vannak olyanok, akik megérdemlik a figyelmet, hisz olyan sikereket értek el, melyet bátran példaként állíthatunk magunk elé. Nem egy olyan sportoló, színész, énekes, újságíró, riporter ...stb. akad a világon, aki kitartásának, tehetségének és természetesen azért szerencséjének is köszönheti azt, hogy most ott tart, ahol. Bátran lépkedhetünk egy már más által kitaposott ösvényen, hisz Délkelet-Ázsia újonnan iparosodott államai is Japán fejlődésének útját követve törtek fel.

Irodalmunk kiemelkedő alakjai is felnéztek elődeikre vagy épp kortársaikra, és ezt több alkalommal is papírra vetették, hisz róluk, vagy hozzájuk szóló, őket méltató verseket írtak. Volt, aki az antik római és görög kultúra képviselőire (pl. Berzsenyi Dániel Horatiusra, Kosztolányi Dezső Marcus Aureliusra) gondoltak vissza tisztelettel, de volt aki korának kiemelkedő alakját köszöntötte, "dicsőítete" alkotásában (pl. József Attila Thomas Mannt).

A mai világgal együtt az emberek is folyamatosan változnak. Ezzel a hőskép is minden korban más és más lesz, az emberek napról napra más szeméyekért rajonganak. Ebben a zűrös világban kell, hogy valakire felnézzük, hisz a példakép előrébb visz, cselekedeteivel sok mindenre megtaníthat, ösztönözhet a jóra,  de fontos, hogy ne utánozzuk le őket, hisz ezzel elveszíthetjük egyéniségünket.