Korunk talán egyik legvitatottabb kérdése ez, hisz a világ megállás nélkül változik, napról napra új zenei irányzatok, új sztárok, új életstílusok születnek, és ebben az összevisszaságban nehéz eldönteni, kire érdemes igazán felnézni.

Napjainkban egyre nagyobb szerepet kap a média, és ennek hatására a tizenévesek egyre több rajzfilmet, fantasztikus filmet ismernek meg, melyek hősei általában kitalált figurák, és legtöbb esetben emberfeletti képességekkel rendelkeznek. Míg nagszüleink inkább könyvet olvastak vagy akár ma már klasszikusnak számító filmeket néztek, a mai kor szülöttei leginkább a számítógép előtt töltik napjuk nagy részét, keveset olvasnak és érdeklődésük az abszurd témákat boncolgató művek felé húznak. Ez lehet talán a legfőbb oka annak, hogy számukra a hősök nem létező személyek. Úgy gondolom nem jó dolog, egy példakép igenis legyen egy valós ember.

Sokáig vitatkozhatnánk azon, pontosan mit is jelent az, hogy "hős". Számomra egy olyan valaki, aki cselekedeteivel, az életben elért sikereivel példát állíthat mások előtt. Egy olyan ember, aki életét egy számára fontos, és a társadalom szempontjából is előnyös (tehát nem negatív) cél elérésére fordítja.

Számtalan ilyen ember élt, akikre büszkén emlékezhetünk vissza. Ilyen volt többek közt Szent István, az államalapító, Dobó István, az egri vár védője, Petőfi Sándor és a márciusi ifjak, Széchenyi István, vagy épp azok a tudósok és feltalálók, akik hozzájárultak világunk fejlődéséhez. De vajon a mai fiatalok miért nem őket tekintik hősöknek? Miért nem rájuk néznek fel? Talán kellemetlennek érzik mások előtt, ha ők nem a legnépszerűbb sztárt vallják példaképüknek ...

Úgy vélem, fontos lenne megismerni oylan embereket, akik nap mint nap másokon segítenek és életeket mentenek. Ők az igazi hétköznapi hősök. Több figyelmet kéne rájuk fordítani. Persze ezzel nem arra gondolok, hogy példaképünk csak például egy tűzoltó, egy orvos vagy épp egy önkéntes segítő lehet, hisz felnézhetünk akár szüleinkre, nagyszüleinkre, ismerősünkre, barátainkra és ismert emberekre is. Igen rájuk is, mert köztük is vannak olyanok, akik megérdemlik a figyelmet, hisz olyan sikereket értek el, melyet bátran példaként állíthatunk magunk elé. Nem egy olyan sportoló, színész, énekes, újságíró, riporter ...stb. akad a világon, aki kitartásának, tehetségének és természetesen azért szerencséjének is köszönheti azt, hogy most ott tart, ahol. Bátran lépkedhetünk egy már más által kitaposott ösvényen, hisz Délkelet-Ázsia újonnan iparosodott államai is Japán fejlődésének útját követve törtek fel.

Irodalmunk kiemelkedő alakjai is felnéztek elődeikre vagy épp kortársaikra, és ezt több alkalommal is papírra vetették, hisz róluk, vagy hozzájuk szóló, őket méltató verseket írtak. Volt, aki az antik római és görög kultúra képviselőire (pl. Berzsenyi Dániel Horatiusra, Kosztolányi Dezső Marcus Aureliusra) gondoltak vissza tisztelettel, de volt aki korának kiemelkedő alakját köszöntötte, "dicsőítete" alkotásában (pl. József Attila Thomas Mannt).

A mai világgal együtt az emberek is folyamatosan változnak. Ezzel a hőskép is minden korban más és más lesz, az emberek napról napra más szeméyekért rajonganak. Ebben a zűrös világban kell, hogy valakire felnézzük, hisz a példakép előrébb visz, cselekedeteivel sok mindenre megtaníthat, ösztönözhet a jóra,  de fontos, hogy ne utánozzuk le őket, hisz ezzel elveszíthetjük egyéniségünket.