Minden kedves nőtársamnak szeretnék boldog nőnapot kívánni. Tudom, ez nem az én feladatom, de gondoltam miért is ne. Illik szerintem.

Előző óra végén az igazgató úr elmondott egy verset. Weöres Sándor Nő című versével köszöntötte meg kolléganőit és az iskola női tanulóit. Ha érdekel olvassátok el, nem rossz és van benne pár olyan gondolat, ami ránk nézve hízelgő, de az ellenkező nem számára már nem ... jókat mosolyogtam rajta. (:

Boldog nőnapot!

Tudom, hogy tele vannak az írásaim helyesírási hibákkal, melyek hangsúlyozom nem azért vannak, mert nem tudok helyesen írni, hanem ez a gyors gépelésből adódik. Nem kell figyelmeztetni, tisztába vagyok vele és ezeket próbálom minél hamarabb kijavítani. Szépen lassan átrágom magam az eddig kész beszámolókon, bejegyzéseken és mindent átírok, kijavítok ...

Illetve minden beszámolóm elejére képet illesztek be, melyek általában a kedvenc szereplőmről, jelenetemről szólnak. A legtöbbnél olyan képet próbáltam kiválasztani, mely az adott előadás különlegességét mutatja be (ami sokszor lehet csak számomra az).
Például:
- az első Szép nyári nap előadásom különlegessége az, volt, hogy Julit Vágó Zsuzsi balesete miatt Vágó Bernadett alakította
- az első Saigon előadásomon pedig azért Kocsis Dénest tettem ki, mert akkor ott ő volt számomra a legnagyobb meglepetése a darabnak
Persze sokszor nincs olyan kép, ami azt a pillanatot/szereplőt/élményt örökíti meg, így akkor természetesen csak egy általan kedvelt kép kerül be.

Ezek az információk igazából nem olyan lényegesek a ti szempontotokból, ezekkel inkább csak az oldalt szeretném szebbé tenni, csak gondoltam azért mégis csak megosztom veletek.

Illetve még valami. Megpróbálom minél hamarabb pótolni a hiányosságokat, ami a beszámolókat illeti. Legyetek türelemmel!

Köszönöm a megértéseteket!

Vasárnap voltam Szépség és a Szörnyeteget nézni. Nem Sánta Laci játszotta Lefout, vele akkor találkoztam, mikor éppen ment be az esti előadásba játszani. Hirtelen nem ismertem meg, mert egy nagyon vicces sapka volt rajta, de amint felém fordult és rámmosolygott, rögtön felismertem. Gondoltam leállítom egy autogrammra. Sokáig filóztam, de végül mondom miért is ne. (: Jól tettem.
Nyújtom neki a füzetem és a tollat, hogy írja alá, aztán ő csak nézte. Elég furcsa tekintete volt, és nem értettem, hogy miért. Kicsit elbizonytalanodtam, hogy ő mégse Laci? Vagy rossz képet ragasztottam be? Aztán rövid idő után megkérdezi, hogy "Te erre ennyi időt szántál?" én meg kicsit meglepetten, de válaszoltam, hogy "Igen.". Utána megkérdezi, hogy "Ezt megmutatod majd a gyerekeidnek?", amire szintén igennel válaszoltam. Illetve anya mondja neki, hogy "Sokat fog ez még érni ..." én meg rögtön rávágtam, hogy "Nem, én ezt soha nem adom el!". Laci azt mondta, hogy "Áhh, ez nem fog semmit se érni ..." pedig igen. Lehet nem fog milliókat érni, de számomra nem a pénzbeli, hanem eszmei értéke számít, az, hogy nekem ehhez egy élmény fűződik és ha ránézek egy-egy aláíratott képre, egy-egy közös fotóra eszembe jut egy előadás, egy beszélgetés, egy kedves mosoly. Nekem ez az ami számít, nem válnék meg tőle semmi pénzért se.
És ehhez milyen élmény fűződik? Hát mikor megkérdezte, hogy megmutatom e ezt a gyerekeimnek és én azt válaszoltam, hogy persze, akkor azt írta nekem a papírra, hogy "Akkor a leendő gyerekeidnek Sánta Lacitól." Hát mikor ezt elolvastam, jót mosolyogtam. (:
Erre tuti mindig emlékezni fogok és biztos vagyok benne, hogy megmutatom ezt a gyerekeimnek ... és nem csak ezt, hanem magát az előadást is. Mert az egy élmény és én szeretném, ha a gyermekeim is sokat járnának színházba, mert szerintem nagyon jó dolog az, ha megismerkedik ezzel a világgal is.

Laci egyébként rendkívül aranyos és kedves ember, nagyon megszerettem. Eddig nem mondtam azt, hogy a nagy kedvenceim közt van, de ez mostantól megváltozott. Nagyon könnyen megszeretek embereket, és őt nem azért mert "Jajj találkoztam vele és jajj de jó színész" ... őt elsősorban most azért szerettem meg, mert a kivételes a személyisége. Mindig mosolyog, fülig ér a szája és mikor ránézek rögtön jó kedvem lesz. Az meg csak a ráadás, hogy jól énekel és kiváló színész ...

Másnap gondoltam nézegetek pár Laci videót youtuben ... a fent beillesztettet néztem meg először, mert kíváncsi voltam mi az a Suprise, még nem hallottam ... de rájöttem, hogy de. Ez a Chorus Line egyik dala, amit Serbán Attila Premier tours című albumán Varázs címmel énekel egy más fordításban. A videó alatt olvastam egy kommentet, melyben a hozzászóló ezt írta: "Ennél már csak a Serbi jobb" és igen, ezzel egyetértek. Ezt a dalt kétségkívül Serbi énekli a legjobban, de Laci se sokkal marad le mögötte ... ő is tökéletes, csak más. DE az, hogy más, az jó dolog, hisz mindketten más személyiségek.
Ezen kívül még meghallgattam párat, de ami még nagyon megfogott az az Értem születték duett, melyet Polyák Lillával énekelt el (videó). Annyira tisztán, őszintén és szépen énekel ... árad belőle a kedvesség, a gyöngédség, a szeretet. Ez nagyon jó dolog. A legfontosabb egy előadónál.
 

Kész a beszámolóm a vasárnapi Szépség és a Szörnyetegről. A szokásos helyen megtaláljátok!

Remekül éreztem magam, életre szóló élmény volt. Bátran ajánlom kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Látványos, a zenei világa különleges, aranos, vicces de legfőképp tanulságos történet, mely megmutatja, hogy a szépség valójában a lélekben lakozik ...

Még a téli szünetbe leadták az eredeti Sissiről szóló filmet a TV-ben. Nagyon megtetszett. Nem szeretem a régi filmeket, de ezt valahogy szívesen néztem. Nem csak azért mert Sissi, hanem mert tényleg jó volt.

A császárnét Romy Schneider alakította (nem mellesleg remekül), aki véleményem szerint tényleg nagyon hasonlít Erzsébetre. Szerintem ő az a színésznő, aki a világon leginkább Sissis. Nagyon szép nő volt, méltán kapta meg a szerepet. Bájos volt, vidám, magabiztos és örökké gyereklelkű. Pont mint a császárnénk.

Íme egy kis életrajz (forrás): Romy 1938-ban született Bécsben, Rosemarie Magdalena Albach-Retty néven. Alig volt 15 éves, amikor megkapta első filmszerepét az Amikor a fehér orgona virágzik című filmben. Nem kellett sokat várni a következő szerepig, ami a Viktória - egy királylány gyermekkora volt.
Az igazi áttörést azonban tagadhatatlanul a Sissi hozta meg számára. Azért azon érdemes elgondolkozni, hogy mindössze 17 éves volt, amikor a filmben játszott. A film akkora siker lett, hogy Romy a német nyelvterület első számú sztárjává avanzsált pillanatokon belül. Valahol itt kezdett egyébként összefolyni az emberekben a színésznő és a szerep. Romyt ugyanis teljes egészében azonosították Sissivel, aki ezt képtelen volt elfogadni. Nem tudott császárnőként élni, ha egyszer nem volt az. Színésznő volt, de ezt magyarázhatta bárkinek, süket német fülekre talált. Olyannyira elutasította három rész után a rá erőltetett királynő szerepet, hogy nem vállalta a negyedik részt. Romy messze-messze vágyott Németországtól, ezért 1958-ban a szomszédos Franciaországba költözött, nem kis csalódottságot hagyva maga mögött udvarában, akarom mondani hazájában. Párizsban is folytatta a munkát, első filmje a Christine volt. A film, ami egy egész életre tönkretette. Itt találkozott ugyanis Alain Delonnal, a gaz csábítóval. Az akkor 20 éves lány fülig beleszeretett a sármőrbe, és ez a balszerencse vitte a sírba szegényt alig 20 év múltán, akárhogy is szépítjük. 1959 és 1963 között, tehát négy évig voltak jegyesek, ami meglehetősen sok idő. Alain nyilván nem akarta feleségül venni, csak szórakozott vele. Megalázta, állítólag verte is, majd a végén roppant gusztusosan egy levélben bontotta fel az eljegyzést, és lelépett. Csak sajnos nem örökre. Romy később megházasodott, egy rendes, német rendezőhöz ment feleségül, akitől egy kisfia is született: David. Két évig éltek berlini házukban, viszonylag visszavonultan. Romy élvezte az anyaságot, azonban ismét felbukkant a színen a kísértés, jött Alain, hogy visszacsalogassa a nőt egy film, A medence (1968) kedvéért, ami kettejük főszereplésével készült el. Rafináltan rávette, hogy hagyja el a családját, amit Romy meg is tett, és ismét Franciaországban kötött ki. Szakmailag meglehetősen sikeres évek elé nézett. Egyik filmet forgatta a másik után. Karakterei egyre érettebbek és izgalmasabbak lettek, a kislány végleg felnőtt és igazi nővé vált. Mindenki szerette, mindenki dicsérte. Csak ő nem szerette magát, magánélete időközben pokollá vált. A kedves, jóravaló, szavahihető Alain ismét elhagyta, családja pedig eközben teljesen szétesett. Elvált a férjétől, aki nem sokkal később öngyilkosságot követett el emiatt. Egyik csapás jött a másik után, a könnyek mellett azonban potyogtak az elismerések és filmes díjak. Romy ismét férjhez ment 1975-ben, és született egy kislánya is: Sarah. 6 évnyi házasság után megint elvált, a magánélete tehát teljes katasztrófa volt, káosz uralta az egészet. Annyira bántotta évekig a lelkiismeret első férje halála miatt, hogy szabályosan belebetegedett. 1981-ben kórházba került egy daganatos betegséggel, egyik veséjét kioperálták. Élete legnagyobb tragédiája azonban még csak ezután következett, szintén ebben az évben. Kisfia, az akkor 14 éves David megpróbált átmászni mostohaapja szüleinek kerítésén, hogy miért, azt nem lehet tudni. Egy biztos, súlyosan megsérült a kertkapu szúrós vasán, olyannyira, hogy már a kórházban sem tudtak rajta segíteni. Romynak sem sikerült, hiába temette magát ismét a munkába. Egyetlen, utolsó filmben szerepelt a megtört anya, a Passerby-ben, ezzel pedig véget ért a filmes karrierje és az élete is. 1982. május 29-én, 43 évesen holtan találtak rá a párizsi lakásában. Sokan úgy gondolták, hogy az időközben alkoholba és féktelen gyógyszerezésbe menekült Romy öngyilkos lett, azonban a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy szívelégtelenség okozta a halálát.

Sissi császárnét egy merénylő szúrta le 1898-ban. Romynak meghasadt a szíve 1982-ben. A két nő története itt összeér. A váratlan halál, a szomorú, embert próbáló percek, amiből mindkettejüknek bőven jutott az életben. Úgy látszik, a tragikus sors nem válogat, beárnyékolja még a legszebb arcokat is.

Engem ez a cikk sokkolóan ért. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen fantasztikus színésznőt (aki sikert sikerre halmozott), így megviselte az élet. Épp mint Erzsébet, Romy is egész életében kereste a boldogságot, amit soha nem talált meg. Belegondolni is szörnyű, hogy egy ilyen tehetséges nő ilyen fiatalon meghalt. 43 éves volt. Még előtte állt az élet. Ilyen esetek olvasásakor jön rá az ember milyen rövid is a lét, és bármelyik percben eljöhet értünk a Halál és átlép velünk a "semmi-létbe".