Vasárnap voltam Szépség és a Szörnyeteget nézni. Nem Sánta Laci játszotta Lefout, vele akkor találkoztam, mikor éppen ment be az esti előadásba játszani. Hirtelen nem ismertem meg, mert egy nagyon vicces sapka volt rajta, de amint felém fordult és rámmosolygott, rögtön felismertem. Gondoltam leállítom egy autogrammra. Sokáig filóztam, de végül mondom miért is ne. (: Jól tettem.
Nyújtom neki a füzetem és a tollat, hogy írja alá, aztán ő csak nézte. Elég furcsa tekintete volt, és nem értettem, hogy miért. Kicsit elbizonytalanodtam, hogy ő mégse Laci? Vagy rossz képet ragasztottam be? Aztán rövid idő után megkérdezi, hogy "Te erre ennyi időt szántál?" én meg kicsit meglepetten, de válaszoltam, hogy "Igen.". Utána megkérdezi, hogy "Ezt megmutatod majd a gyerekeidnek?", amire szintén igennel válaszoltam. Illetve anya mondja neki, hogy "Sokat fog ez még érni ..." én meg rögtön rávágtam, hogy "Nem, én ezt soha nem adom el!". Laci azt mondta, hogy "Áhh, ez nem fog semmit se érni ..." pedig igen. Lehet nem fog milliókat érni, de számomra nem a pénzbeli, hanem eszmei értéke számít, az, hogy nekem ehhez egy élmény fűződik és ha ránézek egy-egy aláíratott képre, egy-egy közös fotóra eszembe jut egy előadás, egy beszélgetés, egy kedves mosoly. Nekem ez az ami számít, nem válnék meg tőle semmi pénzért se.
És ehhez milyen élmény fűződik? Hát mikor megkérdezte, hogy megmutatom e ezt a gyerekeimnek és én azt válaszoltam, hogy persze, akkor azt írta nekem a papírra, hogy "Akkor a leendő gyerekeidnek Sánta Lacitól." Hát mikor ezt elolvastam, jót mosolyogtam. (:
Erre tuti mindig emlékezni fogok és biztos vagyok benne, hogy megmutatom ezt a gyerekeimnek ... és nem csak ezt, hanem magát az előadást is. Mert az egy élmény és én szeretném, ha a gyermekeim is sokat járnának színházba, mert szerintem nagyon jó dolog az, ha megismerkedik ezzel a világgal is.

Laci egyébként rendkívül aranyos és kedves ember, nagyon megszerettem. Eddig nem mondtam azt, hogy a nagy kedvenceim közt van, de ez mostantól megváltozott. Nagyon könnyen megszeretek embereket, és őt nem azért mert "Jajj találkoztam vele és jajj de jó színész" ... őt elsősorban most azért szerettem meg, mert a kivételes a személyisége. Mindig mosolyog, fülig ér a szája és mikor ránézek rögtön jó kedvem lesz. Az meg csak a ráadás, hogy jól énekel és kiváló színész ...

Másnap gondoltam nézegetek pár Laci videót youtuben ... a fent beillesztettet néztem meg először, mert kíváncsi voltam mi az a Suprise, még nem hallottam ... de rájöttem, hogy de. Ez a Chorus Line egyik dala, amit Serbán Attila Premier tours című albumán Varázs címmel énekel egy más fordításban. A videó alatt olvastam egy kommentet, melyben a hozzászóló ezt írta: "Ennél már csak a Serbi jobb" és igen, ezzel egyetértek. Ezt a dalt kétségkívül Serbi énekli a legjobban, de Laci se sokkal marad le mögötte ... ő is tökéletes, csak más. DE az, hogy más, az jó dolog, hisz mindketten más személyiségek.
Ezen kívül még meghallgattam párat, de ami még nagyon megfogott az az Értem születték duett, melyet Polyák Lillával énekelt el (videó). Annyira tisztán, őszintén és szépen énekel ... árad belőle a kedvesség, a gyöngédség, a szeretet. Ez nagyon jó dolog. A legfontosabb egy előadónál.