Üdv!

Mint látjátok felkerült az új design ... még a háttérrel nem igazán vagyok kibékülve, azt még csinálgatom, illetve a kódokhoz még hozzá se nyúltam, de a fejléccel minden oké, Morsi (pandorasbox.uw.hu) megint gyönyörűt alkotott. Igyekszem minél hamarabb befejezni. Új cikkek is várhatók a példaképekről, filmekről ... nézzetek be minél többször! 

Kellemes hústvéti ünnepeket! (:

Puszi!

Kész a beszámoló, a szokásos helyen megtaláljátok. (:

Az álom mindenki számára fontos, hisz az ember életében nélkülözhetetlenek. Fontos az, hogy legyenek álmaink, mert ha nincs előttünk kitűzött cél, értelmetlen élnünk.

Gyermekként gyakran álmodunk arról, hogy hercegnők vagy éppen tűzoltók leszünk, aztán felcseperedvén ezek a vágyak komolyodnak. A legtöbb álom sajnos elérhetetlen marad, de fontos, hogy legyenek, hsiz ezek tesznek erőssé és sok mindenre megtanítanak bennünknek. Vannak, akik nem mernek merészet álmodni, félnek a csalódástól, ezért olyan dolgokra vállalkoznak, amikről biztosan tudják, hogy sikerül megvalósítani. Én úgy gondolom, aki mer, az nyer. Legyen bátorságunk nagyobb célt kitűzni magunk elé, és ne ijedjünk meg tőle. Hisz az akarat kevés, tenni is kell érte, és ha te a lehető legtöbbet kihozod magadból, sikerrel járhatsz. Fontos, hogy bízzunk önmagunkban, legyünk határozottak, és a legfontosabb, soha ne adjuk fel. Amíg van remény, addig nincs veszve semmi se. Az Abigél című könyvben volt egy mondat, egy mondás, ami nagyon megfogott: "A csüggedés a hit csődje." Zsuzsanna testvér e szavakkal bíztatta Vitay Georginát, aki már úgy érezte, minden elveszett. De mindig van kiút. Viszont tisztában kell lenni képességeinkkel, és nem szabad olyan dologba vágni a fejszénket, ami lehetőségeinkhez mérten lehetetlen, mert abba hamar elebukhatunk.

Irodalmunk is számos példát állít elénk. Többek közt ott van Madách Imre Ádámja (Ember tragédiája), aki az eszmék fanatikus híve, megvalósításuk harcosa. Vagy vegyünk például számtalan regény valós, történelmi hősét, Erzsébetet, a magyarok szeretett császárnéját, aki egész életében a boldogságra vágyott és szabadulni akart a Habsburg udvar börtönéből. De példaként felsorolhatjuk akár szabadságharcos költőinket is, többek közt Petőfi Sándort, aki saját érdekeit háttérbe szorítva egy a köz számára felbecsülhetetlen, szent célért, a szabadságért harcolt.

Van egy ősi mondás: "Onnan tudjuk, hogy az ember öregszik, hogy a barátai fontosabbak az álmainál.". Tehát összeoglalva fontos, hogy legyenek álmaink, céljaink az életben, de az fontosabb, hogy ezek elérése során ne bántsuk meg szeretteinket, ne tapossunk át másokon. Véleményem szerint, az nem siker, amit mások földbedöngölésével vagy épp csalással érünk el. A játékban sem az a jó, ha hagynak nyerni ...

Dancs Annamari, színésznő és Csobot Adél, énekesnő. Mindketten más személyiségek, de mégis van bennük valami közös. Az, hogy egyiküket sem fogadták kellő tisztelettel. Sok támadás érte őket, de végül a többséget megnyerték maguknak.

Dancs Annamari közel 2 éve került a Budapesti Operettszínházhoz, elsőként Stázi szerepét kapta meg a Csárdáskirálynőben, majd lehetősget kapott, hogy bemutatkozhasson Kimként a Miss Saigon című musicalben. Ezt a két sikert követte számtalan új szerep: Krisztina (Veled, uram), Liza (Marica grófnő), majd nem rég bemutatkozhatott Lia sanként a Viktóriában és hamarosan látható lesz Jázminaként az Ördögölő Józsiásban. Szerintem ez nem kis teljesítmény. Én nagyon kedvelem őt, szerintem tüneményes egy nő, nagyon közvetlen mindnekivel. Nekem az énekhangjával sincs semmi bajom, szívesen hallgatom operettben és musicalben egyaránt. Sajnos eddig még csak a Borban vigasz gálában volt szerencsém megcsodálni, de remélem a későbbiekben sokat láthatom még a színpadon.

Csobot Adél az X-faktor egyik felfedezettje, a 3 döntős egyike. A kezdetektől fogva az emberek többsége támadta. Nem értettem, hogy miért. Azért mert ő tipikusan egy olyan személyiség, aki mindennek megdja a módját, aki mindig mosolyog, kicsit bohókás és van, hogy idegesítő. Ez mind igaz rá, de most komolyan bárki megérdemli, hogy emiatt bántsák? Én nagyon kedvelem a hasonló embereket, hisz a vidámságuk átragad másokra és ők azok, akik bármikor képesek mosoly csalni az arcunkra. Lehet idegesítő, de vannak olyan típusú személyek, akik szintén azok. Én mindig örümmel hallgattam mikor énekelt, mert a az báj, az az őszinteség, ami áradt belőle minden egyes alkalommal elvarázsolt. Nagyon megszerettem.

Soha sem értettem miért is kell valakit első látásra elítélni. Dancs Annamari érkezése elég félreérthető volt, hisz egybeesett Bódi Barbi távozásával, így sokan úgy vélték Annamari túrta ki Barbit. Lehet, de nem biztos, ráadásul ebben csakis KERO dönthet, szóval Annamarinak nem túl sok szerepe van a döntésben. Adélt szerintem részben a viselkedése, részben pedig a kicsit régies stílusa miatt nem fogadták be, hisz valljuk be vannak oylan fiatalok, akik számára a régi az béna. Pedig szerintem Adélnak remekül állnak ezek a régi dalok, és megkockáztatom, hogy egy tipikus szubrett alkat és még az operett is fantasztikusan állna neki. Ezzel persze nem arra gondolok, hogy feltétlen hódítsa meg az Operettszínház színpadát ...

Mindkettejüket a kezdetektől fogva kíváncsian figyeltem, vártam, hogy mi hogy alakul körülöttük. Kezdetben mindkét művésznek hatalmas ellentábora volt, de mára úgy érzem csökkent a létszámuk. Hála istennek. Kezdik őket elfogadni és megszeretni az emberek. Ennek nagyon örülök, hisz annyira utáltam a negatív, sokszor bántó bejegyzéseket, hozzászólásokat olvasni róluk.

Én azóta vagyok igazán Annamari-rajongó mióta láttam őt Broadway fesztiválon. Hihetetlen aranyos volt, nagyon szépen énekelt, legyen szó operettről, musicalről vagy pop slágerről. Remek hangulatot varázsolt és a bájával mindenkit levett a lábáról. Aztán volt szerencsém találkozni vele, és mit ne mondjak nagyon mély benyomást gyakorolt rám. Rendkívül kedves és közvetlen volt. Beszélegetett velem és egy barátnőmmel, adott autogrammkártyát (még kérni sem kellett) ... nem is egyet, sőt még a füzetemet is örömmel aláírta. Nagyon megszerettem, pillanatok alatt átragadt rám a jókedve.
Adéllal még sajnos nem találkoztam, nem volt vele személyes tapasztalatom,d e nagyon szívesen találkoznék vele is, érdekes személyiségnek tartom. Úgy gondolom ami késik, nem múlik ...

Tudom, már a csapból is ez folyik illetve azzal is tisztában vagyok, hogy elég nagy port kavart a nyertes, Bye Alex dala. Nem követtem a versenyt kellő figyelemmel, az elődöntők közül is csak a másodikat és a harmadikat néztem végig, a döntőket már nem. De azért volt egy-két versenyző, akin megakadt a szemem és szívesen hallgattam.

Hát kezdeném az első elődöntős előadókkal. Közülük úgy isten igazából senki sem fogott meg, de talán Agárdi Szilvi és Pál Dénes duettjét tudnám kiemelni. Mindketten nagyon szépen énekeltek és a dal is jó volt, csak nekem ez nagyon olyannak tűnt, hogy az érzelmekre próbálnak elég erősen hatni, hisz a szám címe A szíveddel láss, és mint tudjátok Szilvi vak. Ettől függetlenül nagyon szép volt, csak nekem kicsit mégis olyan hatásvadásznak tűnt.

A második fordulóban már több nevet ki tudok emelni. Leginkább Vastag Tomi Holnaptól című dala tetszett, a dalát a mai napig hallgatom. Szerintem eléggé aktuális és fontos mondanivalót hordoz magában. "sorsom most változásra vár, mert élni őszintén jó." Talán ez az a mondat, ami leginkább jellemzi a dalt. Tartalmaz egy olyan üzenetet, amit sokunk képes magunkévá tenné és ez jó dolog. Szinte mondhatni ezt egy versnek, mely bemutatja az adott társadalom nagy problémáit. Én ezt egy ilyen dalnak mondanám. Hisz mindenki arra vár, hogy jobb élete legyen, hogy valóra tudja váltani az álmait. Ez igazából minden korban aktuális. Ez teszi olyan zseniálissá. Tomin kívül nagyon nagy megleptés volt számomra Szabó Ádám (Hadd legyen más), akiről életemben nem gondoltam volna, hogy amellett, hogy fantasztikusan harmónikázik, még énekelni is csodásan tud. Nem értem a zsűri miért pontozta le annyira, nekem nagyon tetszett. Janicsák Vecát is nagyon vártam, hisz tudtam róla, hogy remek énekesnő, de a mostani dala nem jött be. Valahogy úgy tűnt, hogy mindent bele akart tenni, egy szuper produkciót akart összetenni, de ezesetben a kevesebb több lett volna. Maga a téma jó választás lett volna, meg látványra sem volt vele baj, de mégis egy kicsit sok volt.

A harmadik elődöntő versenyzői közül leginkább Polyák Lillának szurkoltam, hisz ő volt az, akiben minden megvan, amire egy hasonló megmérettetéshez nélkülözhetetlen: kiváló hangi adottságok, remek dal, jó megjelenés (kisugárzás), elragadó természet, több éves színpadi tapasztalat. A dala, a Valami más kicsit meglepő választás volt, hisz ez nem a megszokott LIlla-stílus, de nagyon jól állt neki. Szárnyalt a dallal és élvezte. De ez a zsűrinek mégsem volt elég, Rúzsa Magdi szerint ezzel nem tudna kitűnni a tömegből (talán pont eztért nyert Bye Alex, mert azzal a hallgathatatlan számmal és a semmi énekhanggal könnyen ki lehet tűnni), de azért kérdezem az ő dalára emlékszik valaki? Mert speciel én arra sem emlékszem, hogy indult ... úgyhogy ennyit erről. A másik nagy megleptés a verseny során számomra Cserpes Laura volt. Egy csodaszép számmal indult (Élj pont úgy), melynek a mondanivalója nem más, mint, hogy nem szabad feladni. Remény mindig van, csak hinni kell benne. Bármikor meghallom azt a dalt, kiráz a hideg a gyönyörűségtől, én nagyon szeretem. Soha nem gondoltam, hogy ilyen szépen és tisztán énekel. Le a kalappal előtte, imádtam. Csak, hogy kiemeljek még egy férfi versenyzőt Ádám és Tomi mellett, akkor feltétlen meg kell említenem Puskás Petit, aki egy Amíg a tűz ég című dallal nevezett be. Petit eddig még így nem láttam. Mindig csak klippben láttam szerepelni, vagy színházi darabban, de konkrétan egy fellépésén sem voltam még. Hát hihetetlen az az energia, amit egy egy produkcióba fektet. Látszik, hogy átjárja a dal, hogy minden lehetséges módon megpróbálja átadni a dalt. Ezzel a néha soknak tűnő előadásmóddal lóg ki a többiek közül. Nekem ez tetszik. És a dalt is szeretem. Meg Petit is. Szerintem egy kiemelkedő személye a magyar könnyűzenének, egy ígéretes fiatal, meg kell hagyni.

Hát úgy igazából ők voltak azok a versenyzők, akik engem megfogtak. A többeik közül voltak olyanok, akiket végighallgatni alig bírtam ( és voltak olyanok, akik elmentek ... de nem maradt meg bennem a daluk. Róluk nem mondanék inkább semmit, mert regényt tudnék írni a negatívumokból, de senkit sem szeretnék megbántani. Mindenesetre annyit azért hozzáfűznék még, hogy nem értem, hogy olyan miért jelentkezik, aki bár lehet magyar állampolgár, de mégsem tűnik annak. Most Kállay-Saunders Andrásra és Mohamed Fatimára gondolok. Ha ránézünk Andrásra lerí róla, hogy amcsi, Ftimának meg leginkább a neve árulkodik arab voltáról. Könyörgöm olyan képviselje hazánkat, aki minden szempontból magyarnak tűnik. Illetve a másik. Remgeteg fiatal tehetség megfordult a stúdióban, pl. Radics Gigi, Rami ... azért azt is nézzük, hogy kinek mennyi színpadi tapasztalata van. Ne egy 17-20 évest küldjünk ki, hanem egy olyan embert, aki képes megállni a helyét egy nemzetközi szintű megmérettetésen. És azért azt is értékelném a szervezők részéről, hogy mielőtt kiküldünk valakit egy teszten mérjük fel, hogy az adott ember legalább tud e értelmesen beszélni és valamennyire meg van e az alapműveltsége, hisz azért interjúkat kell adni és ha valaki nem tud értelmesen, kifejezően és érhetően beszélni az elég gáz. De ez csak az én véleményem.

Meg azt sem értem, hogy mi a mai emberek elképezése a jó, minőségi zenéről. Számomra az tekinthető jó dalnak, amiben megvan a fontos mondanivaló, az értelmes szöveg és lehetőséget ad az előadónak arra, hogy kiereszthesse a hangját, hogy minden érzelmét megfelelően át tudja adni a dal segítségével és ezzel katarktikus élményt tudjon okozni a hallgatóságnak. Szerintem az a legfontosabb, hogy maradandó legyen és elgondolkoztasson. Ezek nélkül egy dal nem ér semmit se ... szerintem.