Tudom, már a csapból is ez folyik illetve azzal is tisztában vagyok, hogy elég nagy port kavart a nyertes, Bye Alex dala. Nem követtem a versenyt kellő figyelemmel, az elődöntők közül is csak a másodikat és a harmadikat néztem végig, a döntőket már nem. De azért volt egy-két versenyző, akin megakadt a szemem és szívesen hallgattam.

Hát kezdeném az első elődöntős előadókkal. Közülük úgy isten igazából senki sem fogott meg, de talán Agárdi Szilvi és Pál Dénes duettjét tudnám kiemelni. Mindketten nagyon szépen énekeltek és a dal is jó volt, csak nekem ez nagyon olyannak tűnt, hogy az érzelmekre próbálnak elég erősen hatni, hisz a szám címe A szíveddel láss, és mint tudjátok Szilvi vak. Ettől függetlenül nagyon szép volt, csak nekem kicsit mégis olyan hatásvadásznak tűnt.

A második fordulóban már több nevet ki tudok emelni. Leginkább Vastag Tomi Holnaptól című dala tetszett, a dalát a mai napig hallgatom. Szerintem eléggé aktuális és fontos mondanivalót hordoz magában. "sorsom most változásra vár, mert élni őszintén jó." Talán ez az a mondat, ami leginkább jellemzi a dalt. Tartalmaz egy olyan üzenetet, amit sokunk képes magunkévá tenné és ez jó dolog. Szinte mondhatni ezt egy versnek, mely bemutatja az adott társadalom nagy problémáit. Én ezt egy ilyen dalnak mondanám. Hisz mindenki arra vár, hogy jobb élete legyen, hogy valóra tudja váltani az álmait. Ez igazából minden korban aktuális. Ez teszi olyan zseniálissá. Tomin kívül nagyon nagy megleptés volt számomra Szabó Ádám (Hadd legyen más), akiről életemben nem gondoltam volna, hogy amellett, hogy fantasztikusan harmónikázik, még énekelni is csodásan tud. Nem értem a zsűri miért pontozta le annyira, nekem nagyon tetszett. Janicsák Vecát is nagyon vártam, hisz tudtam róla, hogy remek énekesnő, de a mostani dala nem jött be. Valahogy úgy tűnt, hogy mindent bele akart tenni, egy szuper produkciót akart összetenni, de ezesetben a kevesebb több lett volna. Maga a téma jó választás lett volna, meg látványra sem volt vele baj, de mégis egy kicsit sok volt.

A harmadik elődöntő versenyzői közül leginkább Polyák Lillának szurkoltam, hisz ő volt az, akiben minden megvan, amire egy hasonló megmérettetéshez nélkülözhetetlen: kiváló hangi adottságok, remek dal, jó megjelenés (kisugárzás), elragadó természet, több éves színpadi tapasztalat. A dala, a Valami más kicsit meglepő választás volt, hisz ez nem a megszokott LIlla-stílus, de nagyon jól állt neki. Szárnyalt a dallal és élvezte. De ez a zsűrinek mégsem volt elég, Rúzsa Magdi szerint ezzel nem tudna kitűnni a tömegből (talán pont eztért nyert Bye Alex, mert azzal a hallgathatatlan számmal és a semmi énekhanggal könnyen ki lehet tűnni), de azért kérdezem az ő dalára emlékszik valaki? Mert speciel én arra sem emlékszem, hogy indult ... úgyhogy ennyit erről. A másik nagy megleptés a verseny során számomra Cserpes Laura volt. Egy csodaszép számmal indult (Élj pont úgy), melynek a mondanivalója nem más, mint, hogy nem szabad feladni. Remény mindig van, csak hinni kell benne. Bármikor meghallom azt a dalt, kiráz a hideg a gyönyörűségtől, én nagyon szeretem. Soha nem gondoltam, hogy ilyen szépen és tisztán énekel. Le a kalappal előtte, imádtam. Csak, hogy kiemeljek még egy férfi versenyzőt Ádám és Tomi mellett, akkor feltétlen meg kell említenem Puskás Petit, aki egy Amíg a tűz ég című dallal nevezett be. Petit eddig még így nem láttam. Mindig csak klippben láttam szerepelni, vagy színházi darabban, de konkrétan egy fellépésén sem voltam még. Hát hihetetlen az az energia, amit egy egy produkcióba fektet. Látszik, hogy átjárja a dal, hogy minden lehetséges módon megpróbálja átadni a dalt. Ezzel a néha soknak tűnő előadásmóddal lóg ki a többiek közül. Nekem ez tetszik. És a dalt is szeretem. Meg Petit is. Szerintem egy kiemelkedő személye a magyar könnyűzenének, egy ígéretes fiatal, meg kell hagyni.

Hát úgy igazából ők voltak azok a versenyzők, akik engem megfogtak. A többeik közül voltak olyanok, akiket végighallgatni alig bírtam ( és voltak olyanok, akik elmentek ... de nem maradt meg bennem a daluk. Róluk nem mondanék inkább semmit, mert regényt tudnék írni a negatívumokból, de senkit sem szeretnék megbántani. Mindenesetre annyit azért hozzáfűznék még, hogy nem értem, hogy olyan miért jelentkezik, aki bár lehet magyar állampolgár, de mégsem tűnik annak. Most Kállay-Saunders Andrásra és Mohamed Fatimára gondolok. Ha ránézünk Andrásra lerí róla, hogy amcsi, Ftimának meg leginkább a neve árulkodik arab voltáról. Könyörgöm olyan képviselje hazánkat, aki minden szempontból magyarnak tűnik. Illetve a másik. Remgeteg fiatal tehetség megfordult a stúdióban, pl. Radics Gigi, Rami ... azért azt is nézzük, hogy kinek mennyi színpadi tapasztalata van. Ne egy 17-20 évest küldjünk ki, hanem egy olyan embert, aki képes megállni a helyét egy nemzetközi szintű megmérettetésen. És azért azt is értékelném a szervezők részéről, hogy mielőtt kiküldünk valakit egy teszten mérjük fel, hogy az adott ember legalább tud e értelmesen beszélni és valamennyire meg van e az alapműveltsége, hisz azért interjúkat kell adni és ha valaki nem tud értelmesen, kifejezően és érhetően beszélni az elég gáz. De ez csak az én véleményem.

Meg azt sem értem, hogy mi a mai emberek elképezése a jó, minőségi zenéről. Számomra az tekinthető jó dalnak, amiben megvan a fontos mondanivaló, az értelmes szöveg és lehetőséget ad az előadónak arra, hogy kiereszthesse a hangját, hogy minden érzelmét megfelelően át tudja adni a dal segítségével és ezzel katarktikus élményt tudjon okozni a hallgatóságnak. Szerintem az a legfontosabb, hogy maradandó legyen és elgondolkoztasson. Ezek nélkül egy dal nem ér semmit se ... szerintem.