Hol is kezdjem? :-) Én mindig is szerettem az operettet, és a Csókos asszony ezen belül is különösen a kedvencem volt. A zenéje fülbemászó, a történet magával ragadó. Egyszerre lehet rajta sírni és sírva nevetni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, biztos vagyok benne, hogy mindenki talál benne kedvére való szereplőt, dalt, jelenetet.

Mondanivalóját, történetét legjobban KERO, a Budapesti Operettszínház igazgatója fogalmazta meg.
"Varázslatos mese, mert egyszerre szinte népköltészetien naiv, és mégis átélhetően mindennapos. Pompás, vérbő figurák valódi pszichológiai mélységeket is mutatnak, miközben sláger slágert ér az előadásban. (...) Lelket megérintő, szívet dobogtató, vérpezsdítő muzsika, ami rám különösen hatással van, hiszen minden ízében Budapest üzenetét hordozza. Sírós-nevetős, feszültségekben, de főleg szeretetben gazdag világ elevenedik meg a színpadon, azt az érzést keltve bennünk, hogy nehéz helyzetekben is jönnek olyan rendkívüli pillanatok, amelyek minden búra-bajra megoldást adnak."

A szeplőkről összefoglalóan annyit elmondanék, hogy igazán szerethetőek, ki-ki a maga módján, de hatássa van az emberre. Katóka naivsága, Pista bohém életfelfogása, Rica kacérsága, Ede szencsétlensége, Kubanek lelkesedése és szülői aggodalma, Hunyadiné feltűnési viszketegsége illetve Tarpataky báró kedvessége minden nézőt elvarázsol vagy épp megnevettet.

Pünkösdi Kató (Dancs Annamari) - Annamariról tudtam, hogy remek szubrett, tudtam, hogy megállja a helyét a musicalek világában is, és azért valahol sejtettem, hogy primadonna szerepkörben sem okoz csalódást. Nem is tette. Elbűvölő volt. Tökéletesen mutatta be, hogyan válik egy naiv lánykából egy érett és erős nő. Persze ez egy picit túlzás, hisz Katóka valamilyen szinten végig egy kislány marad, de az őt ért fájdalmak és csalódások megtanították arra, hogy a boldogság egy tiszavirág, hamar véget érhet. Mit is mondhatnék még? Nagyon szépen énekelt, remekül játszott. Jó volt és kész. :-)

Dorozsmai Pista (Homonnay Zsolt) - az utóbbi egy-két évben nagy kedvencem lett Zsolt. Nagyon szeretem a humorát, a játékát és nem utolsó sorban a csodaszép hangját. Elmondhatatlan az az érzés, amit a Muzsikus lelkek alatt éreztem. Csak csodáltam, hogy mennyire jó ... pedig az nem újdonság. Én picit sajnáltam is, hiszen semmi se sikerült neki úgy ahogy azt tervezte, aminek elsősorban bohém élete az oka. Egy igazi művészlélek, egy zeneszerző, aki mindenben a könnyelműt keresi. De végül utoléri a végzete: szerelmes lesz, és ezért a szerelemért mindent megtesz azért, hogy megváltozzon. Végül yikerrel jár, visszaszerzi Katókát. Zsoltnak nagyon jól áll ez a szerep, és bár imádom Dolhai Attilát, azt mondom, hogy fantasztikus volt. Igazság szerint jelen pillanatban úgy állok, ha Zsolt és Ati váltja egymást egy szerepben nem tudok közülük választani. Egyszer nézném meg mindkettőjükkel. :-)

Rica Maca (Szendy Szilvi) - Szilvi volt az, akit nem tudtam sehogyse elképzelni milyen Rica lesz. Megszoktam a Peller Anna féle megformálást: az igazán kacér, bolondos, temperamentumos energiabombát. Szilvit elkönyveltem a cuki, naiv szubrett szerepkörbe, ami nem volt helyes. Pozitívan csalódtam benne: elképesztő volt. Mindig is szerettem, tudtam, hogy szuper, de hogy ennyire. :-) Remekül hozta a karakter tulajdonságait, kifogástalanul énekelt és táncolt, egyszóval szuper volt. Jobban nem tudom kifejezni magam.

Ibolya Ede (Peller Karcsi) - Ugyanazzal kezdeném nála is, mint Szilvinél. Megszoktam Csonka Bandit, és nem teljesen tudtam élképzelni Kareszt, pedig mindig is egy őstehetségnek tartottam. De itt is el kell mondjam, hogy úgy imádtam, ahogy volt. Szerethető volt az esetlensége, cuki volt a mosolya (úgy szeretem, hogy mindig mosolyog, főleg tánc közben), a játéka és a hangja pedig elképesztő. Nem tudnék belekötni. :-)

Kubanek (Faragó András) - Topy utánozhatatlan. Ez a jó szó rá. Egy olyan figura, akit mindenki szeret, mert akár a színpadon, akár a való életben egy közvetlen és szerethető ember. Minden mozdulatával ezt igazolja. Alakításait senki sem felejti el, szó szerint mély nyomot hagy az emberekben. :-) Kubanek karakte egy igazán szerethető, egy hentes, aki jó kedvében leviszi az árakat, ellenkező esetben pedig fel. :-). Nah de nem is ez a lényeg. Imádja nevelt lányát, aggódik érte és mindig azon van, hogy a lehető legtöbbet tudja biztosítani számára. Közben persze saját boldogságát is keresi mégpedig a házban élő, színészi vénákkal megáldott, kissé bolondos Hunyadinéban. Kettősük mindenkit magával ragad és megnevettet. Illetve azt majdnek kifelejtettem, hogy neki vannak a legjobb aranyköpései. Pl. mikor Hunyadiné mondja, hogy "Fel vagyok háborodva." Kubanek azt feleli "Akkor háborodja le magát ide mellém." :-) Külön tetszik még a német akcentusa, ez teszi ezt a karaktert szerintem igazán viccessé - a beszólásain kívül.

Hunyadiné (Oszvald Marika) - annak bizonyára nem kell bemutatnom Marikát, akinek már volt szerencséje őt színpadon látni. Egy igazi energiabomba: ugrál, táncol, perdül-fordul. Fiatalokat megszégyenítő módon létezik a színpadon. Cseppet se látszik meg rajta az évek múlása, minden egyes alkalommal hozza a tőle megszokott 20%-ot. Hihetlen milyen grimaszokat képes vágni, azon igazán sokat lehet nevetni. Igazából most egy regényt írhatnék róla, de inkább azt ajánlom nézze meg mindenki és bizonyosodjon meg róla. :-)

Báró Tarpataky (Huszti Péter) - Vízesés báró (ahogy Kubanek emlegeti) egy kedves öreg úr, aki rég nem látott kislányát keresi. Azt hiszi Katóka az, így megpróbál neki minden segítséget megadni, próbálja egyengetni az útját. Miután kiderül, hogy nem ő a gyermeke, ugyanúgy támogatja, hisz mint mindenki más, ő is megszereti a lányt. Huszti Péter nem egy mai színész - ezt úgy értem, hogy már nem fiatal. A éneklés nem megy neki a legjobban, viszont színészileg kifogásolhatatlan. Mindenestre a tisztelet kijár neki, sokat tett le az asztalra. :-)

Salvatore (Jantyik Csaba) - számomra a legszerethetőbb szereplő. Nem tudom az okát, hogy miért, ez van. Imádom Csaba hangját (a beszédhangját is) és a játékát. Salvatore szerepe nem nagyon, keveset van a színpadon, mégis mindenki emlékszik rá. Nagyon vicces karakter.

Még mielőtt összefoglalnám a gondolataimat elmondom, hogy nem sokban különbözik ez a felújított változat, az eddig megszokottól. Annyi különbség van benne, hogy a Los Angeles jelen esetben nem a finálé, hanem a bárónál tartott műsor része - emiatt pedig az ott lévő Rica-Ede duett kimaradt. Illetve a darab gazdagodott egy új jelenettel, ami akkor látható, mikor Ibolya elmondja, hogy kihívta a bárót egy párbajra. Ebben az új dalban Hunyadiné és Kubanek azt megmutatja Edének, hogy milyen temetést szerveztek neki. És hogy ne maradjon az előadás finálé nélkül, a történet a nyitó dal repize részével zárul.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, igazán jó kikapcsolódás. :-)