Mikor? 2013.03.03.
Szereposztás: Kékkovács Mara, Homonnay Zsolt, Peller Károly, Nádasi Veronika, Bálint Ádám, Petridisz Hrisztosz, Vörös Edit, Oláh Tibor, György Rózsa Sándor

Életem egyik legcsodálatosabb élménye volt a Szépség és a Szörnyeteg. Remekül éreztem magam, tényleg úgy éreztem (épp mint Oszi boszinál), hogy ismét kisgyerek vagyok. Csak úgy ámultam-bámultam a jelmezeket, a díszleten. Nagyo  élmény volt számomra, hogy a szemem előtt elevenedett meg a mese, egy olyan mese, mely már kiskorom óta nagy kedvencem.

A történenet gondolom ismeritek, azt nem írnám le, inkább a mondanivalóját. Kerényi Miklós Gábor így fogalmaz: "Az emberségről, a szeretet megváltó erejéről, mindenféle gyűlölködés elítéléséről, saját magunk emberi megváltásáról beszél ez a rózsával, tükörrel, szépséggel, várral, várossal, hegyekkel, erdőkkel bőven díszített mese - mit mese, monda - mit monda, gyönyörű zenés színház! A megtisztulásról, a jóvátétel és a megváltás lehetőségéről kevés történet vall ilyen szépen."
Szerintem ez a gondolat mindent elmond, amt üzenni próbál a musical.

Most rátérnék a szereplőkre. Nagyon boldog voltam, hogy olyanokkal nézhettem meg, akikkel nem szerettem volna. Ez most nagyon furán hangzik de így van. Mindenképp Bettivel szerettem volna látni, de azért titkon, valahol tudat alatt mégis Marára vágytam, hisz remek színésznőnek tartom. Mikor megtudtam kik lesznek, abszolút nem bosszankodtam, nem voltam szomorú. Tudtam ez így is úgyis életere szóló élmény lesz, függetlenül attól épp kivel látom. Így is lett. Imádtam úgy ahogy volt.

Belle (Kékkovács Mara): Bűbájos volt. Egy kíváncsi, álmodozó kislány. Akarom mondani érett nő. Mara nagyon jól játszott, számomra még picit jobbnak is tűnt, mint Betti (vele felvételen láttam). Színészileg mindenképp kiemelkedő, hangilag már nem teljesen volt tökéletes, de ez abszolút nem zavart. Bármikor nagyon szívesen megnézném vele.
Szörny (Homonnay Zsolt): Zsoltot nagyon szeretem: mint embert és mint színészt egyaránt. Számomra nem volt az a félelmetes fenevad, inkább egy neveletlen királyfi, akinek a látszat ellenére hatalmas szíve van. Látszott rajta, hogy hirtelenharagú, az a tipikus "először cselekszem, mint gondolkozom" típusú ember. Hamar megbánja, amit tesz. Próbál javulni. Sokszor nagyon sajnáltam őt, én nem éreztem félelmet, vagy undort, inkább sajnálatot. Zsolt remek hangi adottságokkal bír, nagyon szívesen hallgatom, mikor énekel és színészileg is kiemelkedő tehetség.
Gaston (Peller Karcsi): Karcsira voltam a legkíváncsibb, hisz megszoktam, hogy ő egy igazi táncos-komikus, aki inkább szerencsétlen, csőcsap-csapodár és aranyos, nem pedig épp egy "vezérhím": minden férfi példaképe és minden nő álma. Tudtam, hogy Karesz nagyon jó színész, minden helyzetet megold. Ez így is volt. Remekül játszott, ez a szerep a látszat ellenére nagyon passzol rá. Sokszor a hangján hallatszott, hogy leginkább az operett az ő asztala, de ez abszolút nem zavart. Csak élveztem, ahogy játszik, ahogy énekel. Nagyon vicces volt ... meg egy kicsit aranyos is, de csak mert Karesz az aranyosságát vhol minden szerepben megjeleníti, akár tudatosan, akár tudat alatt. (:
Lefou (Oláh Tibor): Tibi nagyon tetszett. Vicces volt, szerencsétlen, kis butuska szolga, aki bármit megtesz gazdájának. Remekül énekelt, táncolt. Nagyon örülök, hogy láthattam vele. Nem csalódtam picit se.
Teamama (Nádasi Veronika): Verocska annyira tüneményes "nénike" volt. Imádom, mikor hasonló szerepekben láthatom, mert a hangja megnyugtat. Olyan kis kedves nő, nagyon szeretem. Látszik rajta, hogy a való életben is szereti tovább adni a tudását, szeret másokról gondoskodni és szeret másokon segíteni. Ez a szerep is pont ilyen. Egy anyuka, akinek minden vágya, hogy láthassa még gyermekét futkározni a kastény folyosóin.
Lángőr (Bálint Ádám): Még szombaton úgy volt Csonka Bandi lesz. Bele is éltem magam. Nagyon szeretem Bandit és kíváncsi voltam milyen. De Ádit nagyon szeretem ez pedig abszolút az ő szerepe. Kis segítőkész, rosszcsont, igen rosszcsont de nagyon jóindulatú és jópofa karakter. Az egyik kedvncem. Nagyon sokat nevettem a jelenetein.
Perc úr (Petridisz Hrisztosz): Hrisztoszt még soha nem láttam színdarabban. Legalábbis nagyobb szerepben nem. Hallottam már milyen Szentivánéji álomban ... ott tetszett ... és itt is. Más, volt, mint Tamás, de rossznak nem mondanám. Jókat nevettem rajta, vicces volt, hogy mindig mindent precízen, percre pontosan próbál megcsinálni és a legfontosabb, hogy mindig a gazda kedvében akar járni. Nála fő a békesség.
Babette (Vörös Edit): Edit nagyon cuki volt. Imádom ezt az oldalát, hogy olyan életvidám, kíváncsi teremtés. És hát nagyon szereti a férfi nem képviselőit. Szeret kacérodni, legfőképp Lángőrrel. Nagyon kedves karakter örülök, hogy Editet láthattam egy "butuska kis tollseprűként" is és nem csak Torma Piroskaként és Gigiként. Nagyon jól áll neki ez a szerepkör.
Madame de la Nagykomód (Siménfalvy Ágota): Ágót eddig csak az Abigélben láttam és épp ezért örültem neki, hogy most újra megcsodálhatom milyen remek színésznő. Nagyon vicces ez a szerep, nekem a kedvencem az volt, mikor a harci jelenetnél egy római sisakban megjelenik, mint egy hős amazon és a fiókjaival győzedelmeskedik. Nagyoin szerettem.

Rajtuk kívül még szerepelt a darabban Csuha Lajos, mindannyiónk kedvence, aki nem maradhat ki egy darabból se. Egy aranyos kis tudós bácsika volt. Nem volt túl sok szerepe, de amikor megejent, mindenki csak rá figyelt. Látszik, hogy nagyon szereti lányát, Bellet és érte mindent megtenne ... és ez visszafelé is igaz. György Rózsa Sándor az elemegyógyászt alakította. Neki sem volt sok szerepe, de a Bolond sziget jelentnél nagyon énekelt Karcsival. Mert az a dal megengedett néhol egy egy magasabb hangot és ők ezt ki is használták.

Az előadás után hátramentünk a művészbejáróhoz és találkoztam Homonnay Zsolttal, aki nagyon kedves és közvetlen volt. Még viccelődött is velünk. Anya mondta neki "Nagyon ijesztő voltál" erre ő "Most is az vagyok". Aztán kijött Vörös Edit, aki nagyon cuki volt, mint mindig. Imádom azt a nőt, a kedvességét, a bájosságát, azt hogy mindenkivel kedves. Ha ránézek minig jó kedvem lesz. (:
A többi szereplő vagy ellógott, vagy nem jött ki, de viszont az esti előadásra jött Sánta Laci, akitől kértem egy aláírást. Meglátta a füzetemet ás csak nézte. Nyomtatott képek vannak beragasztva és azokat szoktam aládedikáltatni. Olyan furán, csodálkozva nézte. Hirtelen elbizonytalanodtam, hogy ő nem is a Sánta Laci és nem érti miért akarom a lacis képet vele aláirattatni. Aztán megszólal "Te ennyi időt szántál erre a füzetre?" mondtam neki, hogy igen. Aztán kérdezi  "Ezt megmutatod majd a gyerekeidnek?" mondom naná! Erre mit így nekem képre "Akkor a leendő gyerekeidnek Sánta Lacitól." Nagyon aranyos volt, még mai napig is mosolygok ha ránézek erre a képre. Rögtön eszembe jut. Már a kezdetektől fogva szimpatikus volt nekem Laci, tetszik, hogy ő is mindig mosolyog, fülig ér a szája és pillanatok alatt jó kedvre deríti az embert már a jelenlátável. Nem mondtam azt, hogy a rajongója vagyok, de most megváltoztak a dolgok. Nagyon várom, hogy végre a színpadon is láthassam akár Pucként, akár Dudásként a Szentivánéji álomban. Többek közt ezért szeretek közös képet csinálni színészekkel, ezért szeretek aláírást kérni. Minden egyes fotóhoz, vagy aláíráshoz egy egy élmény kötődik. És ezeket jó feleleveníteni.

Összefoglalva a napot, nagyon örülök, hogy láthattam ezt a darabot, régóta meg akartam már nézni. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára láttam. Imádom.