Most egy kicsit szó is lesz a színházról meg nem is. Ezalkalommal arról írnék mi az irodalom, a művészet lényege. Mert van. Bárki bármit is mond, igen van értelme.

A legutóbbi magyar órán egy érdekes beszélgetést ejtettünk meg. Elolvastuk Kosztolányi és Márai Halotti beszéd című versét, melyet a már nyelvtan órán tanult nyelvemlékünk hatására írtak meg. Nekem mindkettő nagyon tetszett, különösképp a Kosztolányi-féle, mert a mondanivalója teljes mértékben aktuálisnak tekinthető bármely kort vesszük figyelembe. Egy halott ismerőse emlékére írta, de mégsem a halálról, az elmúlásról szólt, sokkal inkább az élet gyönyörűségéről és egy ember pótolhatatlanságáról. Mert egy emberből csak egy van. Mindenki egyéniség és ettől vagyunk különlegesek.

Ezek után - már nem is tudom, hogy hogyan - témát váltottunk és a tanárnő elmondta, hogy az irodalomnak mi is lenne a lényege, miért is érdemes tanulni. Egy versnél nem az elemzés a fontos, nem az, hogy megfejtsük az alkotó mit is akart ezzel elmondani, hanem az, hogy számunkra, az egyén számára mit ad. Mert egy mű - legyen az könyv, vers, színdarab, film, bármely más képzőművészeti alkotás - mindenkinek üzen valamit. Mindenki számára mást és mást. Meg kell benne tanálni azt, ami elgondolkoztat, ami úgy érzed igaz rád.

Én épp ezért szeretek verseket olvasni. Könyveket is szoktam de azokat inkább nyáron ... de leginkább azokat olvasom el, ami igazán érdekel. Rengeteg kedvenc versem van (pl. Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú, Kosztolányi: Halotti beszéd, Radnóti: Nem tudhatom, József Attila: Thomas Mann üdvözlése, ...), és biztos vagyok benne nektek is van olyan költemény, ami tetszik. Én mindig megkeresem benne azt a gondolatot, ami számomra fontos. Nem is inkább fontos, hanem inkább közel áll hozzám, az én értékrendemhez, az én világomhoz. Szeretek elmélyülni a gondolataimban. Ha megnézek egy színházi előadást, ha elolvasok egy könyvet, egy verset vagy látok egy filmet képes vagyok azon órákig merengeni. Ezért szeretek megnézni egy színházi darabot többször, lehetőleg más-más szereposztással. Lehet sokan ezt elítélik, mert minek, de ez nem igaz. Minden színész másképp játsza el a szerepét, mindenki másképp látja az adott karaktert. Ezért teljesen más előadást láthatunk. És nem, nem unom meg. Mindig felfedezek benne valamit, amit eddig nem vettem észre, Higgyétek el, hogy érdekes lehet számotokra is ha valaminek több változatát is megnézitek, mert újabb és újabb élményekkel gazdagodhatsz és van összehasonlítási alapod.

Hát igazából csak ezt a gondolatot szerettem volna megosztani veletek. Ne féljetek az újtól és az irodalomtól! Nem bánt az és ha megtalálod a hozzád közel álló részleteit, akkor az károdra nem válik ... sőt több leszel tőle.