Mostanában nagyon rámjött a Miss Saigon láz. Már láttam kétszer, mindkét alkalommal szuper szereposztással, de mégis újra és újra meg szeretném nézni. Ez egy olyan darab, ami számomra megunhatatlan és örök.

Bárki bármit is mond ez a musical olyan érzelmeket vált ki az emberből, olyan katarktikus élményt okoz, ami szavakkal leírhatatlan. Elgondolkodtat, az ember olyan dolgokban merül el, amiről egyébként eszébe se jutott volna gondolkodni. Pedig kell. Kell, hogy az ember lássa más kultúrák életét, más országok mindennapjait, azt, hogy egy két hatalom közti háború milyen pusztításokra képes, milyen károkat okoz a civil lakosságban is.

A darab második felvonásának elején egy vetítést láthatnak a nézők a vietnámi háború jellegzetességeiről. Nagyobb pusztítást okozott Vietnámnak, ennek a kicsike országnak a háború, mint a világnak a II. világháború. A sok sugárzás miatt rengeteg újszülött született rendellenességekkel. Az félig árván maradt bui-doi gyerekek életét a helyi lakosok tönkretették, hisz az ő szemükben ezek az "élő szemetek" nem illettek be a társadalomba, ezért kirekesztették, semmibe vették. Pedig ezek a gyermekek semmiről sem tehettek. Az amerika katonák sorra erőszakolták meg a vietnámi nőket, akik ilyen gyerekeknek adtak életet.

Ez a darab felhívja a figyelmet arra, hogy becsüljük meg azt, amink van és próbáljunk meg örülni annak, hogy mi nem olyan borzammakkal teli világban élünk. Itt sem minden fenékig tejfel, de az itteni állapotok közel sem hasonlíthatók össze az ázsiai helyzettel. 

A musical főhőse, Kim a fiatal, vietnámi lány mindenki előtt példát állíthat. Az a szeretet és a hit (ami vezette őt az útján) emeli ki őt társai közül. Példátlan kitartása és gyermeke tartotta életben. A sok viszontagság ellenére is tűrte az élet megpróbáltatásait. Személyiségének fejlődése rendkívüli, érdekes, hogy az élet, a körülmények mi mindenre képesek. Egy naiv és félénk lányból érett nővé, egy felelősségteljes anyává válik a történt folyamán, aki képes mindenét feláldozni gyermekéért, még ölni is képes. A fent beágyazott videó pont ezt az imént említett momentumot mutatja meg. Thuy, Kim testvére (egyben "jegyese") magához akarja venni a lányt, de ő nem enged. Az ok pedig nem más, mint Christől, az amerikai katonától született kisfia, Tam. Thuy meg akarja ölni a gyermeket, hisz ő egy bui doi, de Kim megvédi. Hihetetlen elszántsággal és bátorsággal védelmezi gyermekét, és ez a belőle áradó határozottság eltakarja a félelmét. Hisz fél, de minden erejével Tamre összpontosít és ez a szeretet segíti őt felülemelkedni a félelmen. Míg Thuy erőszakos és agresszív, addig Kim nyugodt és magabiztos. Végül lelövi Thuyt, így kia megmenekül. Számomra ez a jelent a darab egyik legmeghatóbb, legmegrázóbb és leggyönyörűbb jelenete. Az én szememben Kim nem elítélendő, nem tudom őt elítélni azért, mert ölt, azért mert prostituáltnak állt. Mindent azért tett, hogy Tamnek boldogabb jövőt biztosítson. Életének is azért vet véget, hogy Chris biztos, hogy magával vigye őt Amerikába.

Úgy gondolom az az ember, akiből ez a darab nem vált ki semmiféle érzelmet, nem készteni gondolkodásra annak nagyon súlyso lelki hiányosságai vannak. A viglág legcsodálatosabb történetéről beszélünk. Egy igaz eseményen alapuló történetről, egy önfeláldozó anyáról, egy be nem teljesedett szerelemről, egy komoly gondokkal küzdő társadalomról, és sok-sok különböző emberről, akiknek lelki vívódásai, döntései mindenki számára tanulságosak lehetnek.