Sokan kérdezték már tőlem miért szeretem annyira a színházat. Erre egyszerű a válasz: számomra a színház egy olyan világ, ahol bármi megtörténhet, egy csoda. Itt, ebben a közösségben (amit a színház valamennyi dolgozója, a rajongók ... alkot) igazáb jól érzem magam, mert nem kell megjátszanom magam, mindenki olyannak fogad el, amilyen vagyok. Képesek elfogadni azt, hogy mint minden ember, én is különbözök másoktól, nincs két egyforma ember. Rengetegen támadtak, bántottak amiatt, hogy én a musicaleket és az operetteket szeretem illetve az igényesebb popzene fel hajlok ... nekem a tömeggyártású külföldi tuc-tuc zene nem minősül zenének, hisz szerintem a legtöbb zámítógéppel kreált, elekronikus zene és ritmusukba kb semmit se különböznek egymástól ... 
Úgy gondolom ezeknek az embereknek (akik nem képesek elfogadni a másságot) komoly érzelmi, lelki hiányosságai vannak. Nekem a színház segített abban, hogy megtaláljam a valódi énem, hogy értékelni tudjam a szépet. Másoknak is szüksége lenne rá ... sokszor úgy érzem a kultúra hiánya látszik az embereken és nem igazán tesz nekik jót. A színház megatanít arra, hogy bizonyos élethelyzeteket átéljünk és a szereplőkkel együtt próbáljunk gondolatban megoldani problémákat. Megtanít arra is, hogy együtt tudjunk érezni másokkal és megismerjünk különböző embereket, tulajdonságaikat, ézelmeiket - ezáltal könnyebb kapcsolatokat teremteni és könnyebb átlendülni a rossz pillanatokon. 
Mióta színházba járok más szemmel látom a világot, mindenben megtaláloma  jót (és próbálom mindennek a jó oldalát nézni), sokkal optimistább vagyok. Boldogabbnak érzem magam, Rám jó hatással bír ez a világ és örülök, hogy tagja lehetek ennek a közösségnek és hogy rengeteg embert ismerhettem meg és barátokra is szert tehettem.
Remélem még sok sok barátom lesz a színház által és sok sok élményben lehet még részem.