"Ez a csönd úgy fáj. Hogy éljem túl azt, ami vár? Most egyedül kell mindent eldöntenem és saját erőmből mindent elérnem. Nem adom fel, nem lesz, mi összetör. Nem lesz csönd már." /Elfújta a szél/
 

Gondolkodtatok már azon, hogy miért nem mennek olyan egyszerűen a dolgok, mint ahogy szeretnéd? Nem rég egy barátnőmmel beszélgettem egy színházrajongók közt elég gyakran előforduló témáról. Sokszor halljuk azt, hogy az emberek nyafognak, hogy nem azt a szereposztást fogták ki, amelyiket akarták, olyant fognak látni, akire nem kíváncsiak. Mi ezt a hozzáállást sohasem értettük. Persze nekünk is van álomszereposztás, de mi kifejezetten szeretünk úgy elmenni színházba, hogy nem szeposztásra veszünk jegyet, hanem kapunk, amit kapunk alapon választunk időpontot. Mi ezáltal rengeteg embert kedveltünk már meg, és számos pozitív csalódást éltünk át.

Hogy ezt miért osztom meg veletek? Mi ennek az értelme? Engem ez ráébresztett arra, hogy váratlan fordulatok nélkül az élet túl egyszerű lenne. Ha mindig az történne, amit szertnél, ha minden könnyedén összejönne, nem adódnának nehézségek nem tudnád meg milyen érzés valamiért küzdeni. Az ehhez hasonló helyzetek mutatják meg, hogy az is lehet jó, amiről te nem is gondolnád. Így lehet igazi élményeket, tapasztalatokat szerezni, nem pedig úgy, hogy "tudod" mi vár rád. Az élet ettől szép. Ettől fejlődik a jellem, ez tanít meg téged küzdeni az álmaidért, céljaidért.

Vegyünk egy példát. Tetszik egy srác/lány, beszélgetsz vele mondjuk neten keresztül, minden nap várod, hogy rádírjon, de nem teszi. Egy idő után kellemetlennek érzed, hogy mindig te kezdeményezel beszélgetést, de mégis próbálsz vele valamilyen módon kapcsolatba kerülni. Nem tudod mitévő legyél, csak azt tudod, hogy vele szeretnél lenni, vagy legalábbis először meg szeretnéd minél jobban ismerni. Gondolj bele, ha minden könnyedén összejönne, és minden úgy alakulna, ahogy szeretnéd, nem ébredne rá az ember arra, hogy mennyire szereti az illetőt. Ez az igazi próba: hamar kiderül szereted e annyira, hogy küzdj érte, vagy hagyod a fenébe, hisz úgyse ír rád.

Mindenkinek meg kell tanulni kiállni amellett, amit szeretne, és meg kell mutatni, hogy képes vagy harcolni azért, ami fontos számodra, és hogy képes vagy a saját erődből elérni a céljaidat. Higgyétek el hatalmas dicsőség az, ha sikerrel jársz, ezzel meg tudod mutatni másoknak, hogy képes vagy a saját lábadra állni. Ez önbizalmat fog adni, biztos vagyok benne.

A Nyugat nagy nemzetének tagjai közül Tóth Árpád életműve a legegységesebb. A súlyos tüdőbetegség és a nyomor határát súroló szegénység rabságában élt, s ez rányomta bélyegét csaknem egész lírájára.

Művészetére az impresszionizmus hatott leginkább. Versei rendkívül gazdagok különböző költői képekben, hasonlatokban, jelzőkben. Babits Mihály szerint lírája "egységes, töretlen, az első pillanattól kész, az utolsó percig változatlan."

A költő egyetlen boldogságát a felesége jelentette számára. Az élet nem volt hozzá túl kegyes, de hitvese mindvégig kitartott mellette, segítette őt, és szerette. Gyönyörű szerelem volt az övéké, melyet Nyáry Krisztián le is írt Így szerettek ők című könyvében. "Történetükben nem volt semmi különleges, meglepő vagy kalandos, hacsak az nem, hogy tizenhat évig éltek együtt kétely nélküli, mély szerelemben, az utolsó pillanatig boldogan. Pedig mindketten tudták, hogy Pádi (Tóth Árpád) halálos beteg, élete tüdőbaja szakszerű kezelésével is legfeljebb meghosszabbítható." Költséges gyógykezeléseit Hatvany Lajos finanszírozta, amiért nagyon hálás volt neki, majd újabb szivességet kért tőle: el akarta venni Annát, de nem volt pénze az esküvőre. Hatvany először elutasította, de Tóth Árpád nem adta fel, hisz "nem tudott mást adni Annának, mint hogy a hátralévő kiszámíthatatlanul kevés időt házaspárként élik le egymással." Másodszorra sikerrel járt.

Az életörömöt, a melegséget, a szépséget Tóth Árpád lírájában csak a szerelmes versek képviselik. A hitvesi költészet egyik legszebb darabja a magyar irodalomban az Esti sugárkoszorú.

Nekem személyszerint ez a kedvenc versem. Tóth Árpád hihetetlen módon képes soraival hatni az emberi érzékekre. Egyszerű, hétköznapi képeket használ, melyek segítségével látomásszerűen festi le a legszebb érzést, a szerelmet. Akárhányszor olvasom a hideg ráz a gyönyörűségtől, egy furcsa érzés járja át a testem. Megmagyarázhatatlan, de csodálatos. Kevés vers gyakorol rám ilyen hatást.

Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

A vers egy alkonyati futó pillanat impresszionista megragadásával indul. A fény lassú eltűnésében elmosódnak a tárgyak körvonalai, lebegővé válik a világ. Majd a fény megfogyatkozásában holtestként elzuhanó árnyak teszik egy pillanatra komorrá, lidércessé a hangulatot. A menekülő fény csak egy kedves hajának "sötét lombját" fonja körül esti sugárkoszorúval. Ekkor kezdődik meg a varázslat: a kezdeti látvány látomássá alakul át. A túlvilági fénykoszorút illáttá s csenddé szűri át a dolgok "esti lélekvándorlása", a színek elszürkülése, a tárgyak láthatatlanná válása. Aztán a kép, szín, minden eltűnik, s kitör a vallomás: "És jó volt élni, mint ahogy soha." Az elragadott boldogság önkéntelen megnyilatkozása ez, s aki ezt a boldogságot adta, már nem is földi lény, hanem túlvilági lélek. A szerelem valami léten túli létbe, testetlen égi érzésbe váltott át. Az igézett mámoros pillanata az időtlenbe lendül ("percek mentek, ezredévek jöttek"). "Egyszerre csak megfogtad a kezem" - erre az érintésre a földöntúli rajongás kiegészül a legszebb földi érzéssel, két ember szerelmi boldogságával. A verset a leghétköznapibb, itt mégis ünnepélyesnek ható vallomás zárja: "mennyire szeretlek!".

Számomra az utolsó versszak a kedvenc, annyira szépen fogalmazta meg az érzéseit, azt, hogy mennyire szerette feleségét. Szinte látom magam előtt a jelenetet. Megfogalmazhatatlan az érzés, ami átjár az olvasása közben. Tóth Árpád úgy gondolom kimagaslót alkotott, ezt további versei is bizonyítják.

Babits Mihály szerint "Az ő költészetét nemcsak utólagosan színezi a tragikus végzet. A fiatal halál beivódott életébe, gondolataiba, rímeibe. A betegség kiemelte őt profán világunkból, megóvta a harcoktól és tévedésektől." Ezért tudott megmaradni "tiszta költőnek" és "makulátlan művésznek".

Sziasztok!

Lezártam a szavazást, hát nem túl sokan voksoltak, összviszz 4 ember. Remélem az elkövetkezendő időben jobban aktivizáljátok magatokat. (:
A következő ajánló egy operettről fog szólni, hogy pontosan melyikről azt még nem tudom, de a lehetőségek közt szerepel a Viktória, a Csárdáskirálynő, a Csókos asszony és a Bajadér.

Következőleg egy magyar települést szeretnék nektek bemutatni, de hogy melyikről fogok írni, az csakis rajtatok múlik. Szavazásra bocsátottam 8 kedvenc városom nevét. Döntsetek ti! (:

Majd nem sokára akkor jelentkezem az operett-ajánlóval és hozok egy legújabb bejegyzést is. (:

Puszi: Szandy 

Sziasztok!

Mint látjátok designet váltottam. Ezt már én csináltam. Kicsit talán őszies lett, nem nyárias, de nekem nagyon tetszik a hangulata. Várom a véleményeket!

Lehet lesz rajta egy kis változtatás, hogy ne legyen ilyen barna, de ez még egyáltalán nem biztos. 

És hoztam nektek egy idézetet, amit nem rég találtam és nagyon megtetszett. Bízom benne, hogy nektek is megtetszik. (:

"Milyen kivételes ajándék a mosoly, hiszen nem kerül semmibe, de szívmelengető.
Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad.
Örömet szerez és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást ad a csüggedőnek, erőt ön belé.
Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, míg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele." 

További szép nyarat!

Üdv: Szandy

A szépség szubjektív dolog, mindenkinek mást jelent. Sokan azt nézik mennyire modern: mennyire számít neki szórakozás, mennyire mutogatja magát, mennyire követi a divatot, de szencsére olyan is akad, aki számára egy igéző tekintet, egy mosoly többet jelent és fontos neki az, hogy az illető legyen önmaga és valamiben különleges (elsősorban belső értékekre gondolok), ne pedig a "tömeg" részét képezze.

Bizonyára sokan vannak úgy, hogy belenéznek a tükörbe és egy számukra előnytelen látvány fogadja őket. Ez valamilyen szinten természetes és normális dolog, azt tükrözi, hogy képesek vagyunk felfedezni hibáinkat és nem gondoljuk magunk tökéletesnek. Hiszen tökéletes ember nem létezik, és az is téves megállapítás, hogy valaki szép vagy csúnya. Az ember önmagát általában nem fogadja el, mindig változtatni akar rajta (sokszor azért, hogy megfeleljen mások elvárásainak), ami nem minden esetben jó. Fontos, hogy törődjünk magunkkal hogy lehető legjobb formánkat hozzuk, de soha ne akarjunk másoknak megfelelni, hisz egy ember akkor igazán boldog, ha jól érzi magát a bőrében. Nem éri meg olyan ruhát hordani, úgy viselkedni ahogy épp "trendi", ha te ezt ki nem állhatod. Találd meg a saját stílusod, és hidd el, ha ezt örömmel képviseled meglátszik a kisugárzásodon: jobb kedved lesz, nem leszel fusztrált, és ez fel fog tűnni másoknak is. Egy barátom azt mondta, ha ügyelsz a külsődre és nem hanyagolod el magad, ha tényleg önmagadat adod, nem kell félned, onnantól kezdve senki sem mondhatja rád, hogy csúnya vagy, hisz csúnya ember nem létezik. Mindenkiben van valami szép: a szeme, az alakja, az arca, a mosolya, a kisugárzása, és higgyétek el, ezt a szépet valaki majd felfedezi benned. Nem szabad fennakadni, azon ha valaki nem látja rajtad, ha valaki megjegyzést tesz ... neki valószínüleg más fontos.

Fontos a külső, de az nem minden. Lehet valaki világszép királykisasszony, ha belül üres. Úgy gondolom a belső értékek számítanak igazán, az, hogy lehessen valakire számìtani, hogy valaki meghallgasson, hogy tudj valakivel együtt nevetni. Az ember egy olyan társat keres, aki elfogadja olyannak, amilyen, aki nem megnehezíti az életét, hanem megkönnyíti és segít neki megélni. Mindenki számára ez a legnagyobb önbizalomlöket, ha tudják valaki szemében ők a legszebbek, ha azt érzik fontosak valaki számára, hogy nincsenek egyedül. Ez biztonságot ad.

A lényeg tehát az, hogy ne hanyagold el a külsődet, élj úgy, hogy jól érezd magad a bőrödben és légy hű önmagadhoz. Ne azzal próbálj kitűnni a tömegből, hogy egy extrém külső/viselkedés mögé rejtőzöl, a belső értékek sokkal fontosabbak. Ha valaki szeret, az olyannak fog szeretni, amilyen vagy, nem fog neki számítani egy pattanás, egy kis súlyfelesleg vagy az, ha nem vagy kitűnő tanuló. Hozd ki magadból a legtöbbet, élvezd az életet és mosolyogj sokat, hisz neki tudni mikor szeret bele valaki a mosolyodba. :-)