"Fogd most két kezem. Nézz rám Istenem. Töltsd meg szívem fényeddel."

Úgy gondolom mindenki hisz valamiben. Fontos is, hogy higgyünk, mert ha nincs hitünk, akkor elvesztünk. Van aki Istenben hisz, van aki más természet feletti dologban. De hisz.

Nincs könnyű dolgunk a mai világban. Nap, mint nap ki vagyunk téve a stressz okozta betegségeknek, testi és lelki gondoknak. Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, ami megkeseríti az életünknet és úgy érezhetjük ebből nincs kiút. De van. Minden megoldható, csak hinnünk kell magunkban, hisz a remény hal meg utoljára. Talán ez most közhelynek hangzik, de igaz. Kell az, hogy reénykedjünk, de nem szabad csak abban bízni, hogy 'majd csak jobb lesz'. Nem. Tennünk kell annak érdekében, hogy kilábaljunk egy betegségből, hogy megoldjunk egy problémát, hogy jó döntést hozzunk. Meg kell próbálni, mert ha úgy érzed nincs több remény, akkor elveszett minden. Bíznod kell abban, hogy igen, talán nekem sikerülhet, viszont mindent meg kell tenned annak érdekében, hogy ez így is legyen.

Számomra ez a dal erőt ad. Emelt szintű földrajz érettségit fogok tenni és nagyon félek tőle. Imádom a földrajzot, de vannak nagyon nehéz feladatok. Rengeteget gyakorlok, sorra oldom meg a korábbi érettségi feladatsorokat és volt, amelyik jobban sikerült, volt amelyik kevésbbé. Olyankor mikor elbizonytalanodok meghallgatom ezt a dalt. Sokat segít.

Szerintem ez az eddig leggyönyörűbb dal a hitről, a reményről és a szeretetről, amit valaha hallottam. Bordás Barbi és Dolhai Attila pedig csodaszépen énekli. Tele van erővel, lágy hangokkal, szeretettel. Nagyon megszerettem. Ajánlom mindenki figyelmébe!

Végül egy Csokonai idézetet írnék le, mely a Reményhez című verséből való. Bízom benne, hogy mindenki ismeri (ha nem akkor mindenképp olvasd el). Nekem ez nagy kedvencem. (:

"Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál."